Teniszkönyököm lett a gépeléstől, sok diákomat pedig teljesen új oldaláról ismerhettem meg.
Az élet különös szervezőerővel bír. Az elmúlt pár hónapban mindannyian teljesen új, váratlan élethelyzetbe kerültünk, ami ha tetszett, ha nem, változást hozott. Kezdetben megnehezítette a hétköznapokat, mert a „maradj otthon”- állapotnak köszönhetően az élet és a munkaterünk megváltozott. Nem volt idő felkészülni, hanem pár nap alatt munkahelyet kellett csinálni a nappalinkból. Aztán később jött a felismerés, hogy a nappaliban mégsem olyan jó dolgozni, hiszen ott eddig olvastam, pihentem és általában „nem dolgoztam”.
Azt hiszem, a mai pedagógusnapon sok kolléga érezheti magán az elmúlt hónapokban átélt élmények és tapasztalatok okozta különös fáradtságot. Én idén másban fáradtam el, mint az elmúlt években. Az állandó jelenlét, a „home office” bevezetése, az arányok megtalálása nem kis munka. Érdekes érzés megtapasztalni, hogy az ember mennyire alkalmazkodóképes, és viszonylag gyorsan átáll, ha muszáj.
Nem tanár ismerőseimnek igyekszem keveset mesélni a munkámról, mert már régóta tudom, hogy aki ezt nem csinálja a gyakorlatban, annak nehéz átéreznie, elképzelnie: milyen is a 21. században tanárnak lenni. Most különösen szükségünk volt minden olyan képességünkre, ami, azt hiszem, a tanárokkal születik.
Pascal Armand parafrázisa, ami a Szépművészeti Múzeum Legyél te is műalkotás! című felhíváshoz kapcsolódva készült
Szóval tény, hogy időbe telt, míg mindenki megtalálta a saját „osztálytermét”. Rengeteget tanultam egyúttal a kollégáimtól, a diákjaimtól és a tanáraimtól. Jó érzés volt, hogy a nálam tapasztaltabb és a digitális oktatásban előttem járó kollégák azonnal segítettek, hogy mindenki beleadta, amit tudott. Dr. Fűzfa Balázs élményközpontú tankönyveiből sokat merítettem, mert a feladatai más szemlélettel közelítenek az irodalomhoz, így kreatív munkára sarkallják a tanulókat. A diákjaim aktívak, sokan ötleteltek a tanulás folyamatát illetően is. Hálás vagyok nekik, mert eddig is folyamatosan tanultam tőlük, de ez ebben az időszakban még nagyobb hangsúlyt kapott.
Nem egyszerű felvenni a fonalat a digitális világban, holott az online elérhetőség, a digitális eszközök alapvetően meghatározták életünket már eddig is az oktatásban, hiszen a tanítványaim egy teljesen más generációhoz tartoznak; náluk a telefon, a táblagép használata lassan természetesebb, mint könyvből olvasni.
Izgalmas figyelni, hogyan reagálnak az osztályok a különböző feladatokra. Végig szem előtt tartottam, hogy nem akarom a tanulóimat olyan munkával terhelni, ami nehézséget okoz számukra akár technikailag, akár újdonságereje miatt, de kipróbálhatják, amihez kedvük van. Lehetőséget adtam arra, hogy kreatívan oldják meg az adott feladatot, de nem tettem kötelezővé a módszert. Bátran kísérleteztek: készültek hangüzenetek, interjúk, interaktív anyagok. Furcsa, kettős érzés, hogy az online világ előnyeit és hátrányait egyszerre hozta az elmúlt időszak. Milyen könnyű elérni egymást, bárhol is vagyunk a világban, ugyanakkor valahogy mégis hiányzik valami az ilyen beszélgetésekből.
Bakonyi Áron parafrázisa, ami a Szépművészeti Múzeum Legyél te is műalkotás! című felhíváshoz kapcsolódva készült
Nehézkes és sokszor fárasztó így kommunikálni egymással, elfáradunk benne és nem érezzük teljesnek. Talán ezek után jobban értékeljük majd a személyes találkozásokat, mert bár egyszerűnek tűnik online kapcsolatot teremteni, mégsem ugyanolyan, mintha személyesen beszélnénk át a dolgokat. A csetelés, a videóhívás nem közvetíti az emberi találkozások valódi értékét. Számomra ez az egyik legfontosabb üzenete az elmúlt pár hónapnak. A másik pedig, hogy sokat számít olyan helyen dolgozni, ahol támogatják az embert. A krízishelyzetekben sok minden kiderül, mondják, ezt én megtapasztaltam.
Összességében nehéz és tartalmas időszak van mögöttünk. Teniszkönyököm lett a gépeléstől, sok diákomat pedig teljesen új oldaláról ismerhettem meg. Jó volt érezni a közösség erejét. Örültem, hogy a gyerekek örültek, ha meséltem nekik. Több tanítványom mondta el kedvenc versét a József Attila Emlékhely virtuális színpadán. Igényelték a szorgalmi feladatokat, megtalálták magukat ebben a helyzetben is. Lelkes tanítványaimnak köszönhetően még a Szépművészeti Múzeum Légy te is műalkotás! című felhívására is készültek remek parafrázisok. Köszönöm minden tanítványomnak, kollégámnak és családtagomnak az együttműködést. Mert nem volt egyszerű emellett úgy élni, hogy legyen pár óra, amikor nem dolgozom. A digitális világ könyörtelenül beszívja az embert és a félórás feladatok néha órákig tartanak, miközben ezer dolgot kellene még megcsinálni. Nem volt minden zökkenőmentes, de sokat tanultam, például mondatelemzéshez elektronikusan ágrajzot készíteni, hangüzenetet küldeni,
és nem utolsósorban – főzni.
Írta: Pávlicz Adrienn
Melléklet:
Briga Zsanett kedvenc versét mondja el a József Attila Emlékhely virtuális színpadán:
