Másfél méter távolság

82.: Kelet-európai szexualitástörténet

3. évad 15. rész: Tudósítás Csányi Gergely A szex politikai gazdaságtana című kötetének pécsi bemutatójáról

2024. július 09. - Pécs Decentrum

Előző cikk

A szex kapcsán sincs olyan, hogy vissza a természetbe: az ember olyan, amilyenné tesszük – és a szex is.

Ha e sorok írójának meg kell határoznia, honnan beszél, elmondható, hogy legalább két szerepből: a jelen lévő középiskolások tanáraként néha pironkodik – nem prüdériából, inkább csak azért, mert diákjai tekintetéből sugárzik, hogy elvárják: minden itt felmerülő kérdésre biztosan tudja a választ. Ám a tanárnő pontosan tudja, hogy nem tudja – ezért bőszen jegyzetel; amit csak tud, igyekszik felírni, megérteni, hogy aztán végül mégse tudjon válaszolni a kérdésre, melyet aznap éjszaka álmában nekiszegeznek: milyen lesz a szex egy szocialista társadalomban? Később aztán a doktorandusz, aki szintén én vagyok, ezeket a feljegyzéseket alakítja át az alábbi beszámolóvá, oktatója felkérésére. 

A szex politikai gazdaságtana – Szexuális hegemóniák és ellenhegemóniák a tőkés világrendszerben Csányi Gergely első kötete, bővített, átdolgozott változata doktori dolgozatának, amelyet a PTE Demográfia és Szociológia Doktori Iskolájában védett meg idén. A monográfia a Helyzet Műhely könyvsorozat harmadik kötete és a Napvilág Kiadó gondozásában jelent meg. A Helyzet Műhely és a Kerényi Károly Szakkollégium társszervezésében, 2024. június 6-án a Nappaliban került sor a kötet pécsi bemutatójára, amelynek meghívott vendége Bagi Zsolt, a PTE BTK Filozófia Tanszék vezetője, Berger Viktor, a PTE BTK Szociológia Tanszék oktatója, valamint Bozsoki Petra, az ELTE BTK XVIII–XIX. századi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék oktatója volt. A közönségben középiskolások, pécsi és budapesti egyetemisták, oktatók és érdeklődő városlakók egyaránt helyet foglaltak.  

Csányi Gergely rövid felvezetőjében kiemelte, hogy a szexuális konzumerizmus naiv kritikája helyett olyan kelet-európai szexualitástörténet megírására törekszik, amelyből kitűnik: a szex sosem különült el a gazdaságtól; a szexualitás az élet újratermelésének, a társadalmi reprodukciónak integráns része. Ennek bizonyítására a különféle társadalmi-gazdasági folyamatok (válságok, piaci és geopolitikai viszonyok) folyamatos figyelembevétele mellett olyan kérdéseket igyekszik megválaszolni a kötetben, mint hogy hogyan lehetséges eltávolítani, külsővé, tárggyá tenni azt, amit leginkább a miénknek tekintünk; hogyan zajlik a legszemélyesebb elszemélytelenítése. Így a fentiekkel egyetemben azt is kutatja, hogy miként jelenik meg a mindennapi szexualitásban a gazdasági kontextus és annak történetisége, illetve társadalmi vetülete. A szexualitás társadalmi kontextusban való vizsgálatára alkalmas a történelmi materializmus és a lukácsi hagyomány alkotta keret, a kötet pedig jó példát ad ennek újbóli felhasználására – emelte ki Bagi Zsolt a beszélgetés egy későbbi pontján. A filozófus úgy méltatta a kötetet, mint amely képes a Lukács György köré épülő, „budapesti iskolaként” ismert csoportosulás befejezetlen munkájának, gondolatiságának, problémafelvetéseinek folytatására. 

Bozsoki Petra első felszólalóként röviden a kötet felépítését rekonstruálta, majd Csányi Gergely történeti áttekintésének tétjeit tárgyalta. A szerző vizsgálódását meghatározó elméleti alapként és elköteleződésként az autonomista marxizmus és feminizmus hagyományát azonosította. Ebből következik, hogy a szöveg a történelmi materializmus, a világrendszer-elemzés és a pszichoanalízis elméleti kereteit, valamint Michel Foucault szexualitástörténeti munkáit használja. Hozzászólásában felvetette, hogy a kötetből olyan tudományfelfogás rajzolódik ki, amely talán nem is „multidiszciplinárisnak” tekinthető, sokkal inkább – akár a marxista elköteleződésből következően is – meghaladja a tudománytörténeti tagoltságot: a szerző egyaránt alkalmaz pszichológiai, szociológiai, társadalomfilozófiai, gazdaság- és történettudományos módszereket és fogalmakat. Eljárása azért kockázatos, mert fennáll a veszélye, hogy munkáját egyik tudományterület képviselői sem tekintik majd megfelelően megalapozottnak – ám a pécsi bemutató mindhárom meghívottja alapvetően előremutatónak tartotta ezt a kockázatvállalást. Már csak azért is, mert ahogyan Bozsoki Petra pozitívumként kiemelte, a szerző nem esik a kényszeres fogalmi pontosítások csapdájába; nem időzik el azok használatának túlzó, a gondolatmenetet eltérítő történeti elemzésén – bár nyilvánvalóan lehetne az elidegenedés, a munka vagy a vágy fogalmáról akár külön-külön köteteket is írni. Ennél azonban fontosabb szerinte, hogy Csányi Gergely kellően bátran és adekvátan használja őket ahhoz, hogy segítségükkel ki tudja bontani alapvetéseit a kötet elején, keretbe helyezve ezáltal az esettanulmányokat is.  

Az első felszólaló a könyv két további erényét is kiemelte: egyrészt, hogy Magyarország és a Szovjetunió társadalomtörténetét a globális történelem részeként tárgyalja; másrészt, hogy olyan gazdasági világrendszerben gondolkodik, amely a testek és a viszonyok újratermelésének rendszerére épül, és amely alárendelődik a tőkefelhalmozás logikájának. Szerinte a kötet elolvasása után kénytelenek leszünk másképp tekinteni történelmünkre: Magyarország és a Szovjetunió történelmét immár globális történeti összefüggésekben látjuk; de az is bebizonyosodik számunkra, hogy a történelmet a test, a szex, a vágyak, a fantáziák összefüggésében érdemes vizsgálni, méghozzá csakis oly módon, hogy azok elválaszthatatlanok a termelési viszonyoktól és azok alakulásának történetétől.  

Bozsoki Petra és Bagi Zsolt egyaránt megfogalmazott tudományos módszertani kifogásokat a kötet Foucault-kritikájával kapcsolatban. Előbbi arra hívta fel a figyelmet, hogy Csányi Gergely nem épít a kapcsolódó magyar nyelvű szakirodalomra; utóbbi pedig nem tartotta kellően körültekintőnek azt a bírálatot, mely szerint Foucault elmulasztja a hatalmi diskurzusok kialakulása mögött álló ok azonosítását. Bagi Zsolt szerint egy ilyen nagy, közös „miért?” nem kérhető számon Foucault elméletén, hiszen az a totalizáló megközelítés helyett éppen azt vallja, hogy heterogén diskurzusok összjátékával jön létre az úgynevezett szexuális hegemónia.  

Bagi Zsolt még két ponton bírálta a kötetet. Egyrészt a szükséglet fogalmát problematizálva, másrészt, ehhez kapcsolódóan, a szerzőnek humanista elköteleződést tulajdonítva, ami szerinte nem feltétlenül előremutató az emancipáció szempontjából, mert könnyen moralizáló diskurzusba torkollhat. Jacques Lacanra és Hélène Cixous-ra hivatkozva azt hangsúlyozta, hogy a szexualitást nem lehet teljeskörűen leírni a szükséglet fogalmával. Szerinte a szexualitásra „transzgresszív aktusként” érdemes tekinteni: bizonyos része (a lacani jouissance, a gyönyör avagy az orgazmus) nem tagozódik be a társadalom újratermelésének folyamatába, így nem írható le sem az alávetés, sem a hegemónia fogalmaival. 

Míg Bagi Zsolt társadalomfilozófiai, addig Berger Viktor szociológiai keretbe helyezte a kötetet. Szerinte Csányi Gergely kutatása a mikroviszonyokat a makroviszonyokba, legintimebb cselekvéseinket a társadalmi termelésbe integrálja. A könyv alapjául szolgáló doktori értekezés egykori témavezetője a kötet marxi alapú testkoncepcióját, annak szociológiai hagyományait tárgyalta, például olyan, a könyvben nem szereplő nevekre is hivatkozva, mint Marcel Mauss és Michel de Certeau. Kiemelte a szövegből kirajzolódó konstruktivista alapállást, amely abból indul ki, hogy az emberi test határai (szükségleteink és vágyaink) nagy mértékben formálhatók; de egyaránt pozitívumként említette, hogy a szerző elismeri a test formálhatóságának korlátait is: az ember alapvető adottságai (függőlegesen áll, van eleje-hátulja), illetve teljesítményei a teste által meghatározottak. A kötet, bár e kettősség belátásán alapszik, arra a tézisre épül, hogy a mindennapi viselkedéseket, testi gyakorlatokat (így a szexualitást is) társadalmi viszonyaink alakítják. Úgy véli, e szempontok vizsgálatára a Csányi által követett út, a több tudományterület belátásaiból merítő megközelítés és annak hagyománya a legalkalmasabb. 

Csányi Gergely válaszaiban elhatárolódott a humanista címkével járó rousseau-i párhuzamtól: a szex kapcsán nincs olyan, hogy vissza a természetbe. Emellett megerősítette konstruktivista elköteleződését: az ember olyan, amilyenné tesszük – és a szex is. Röviden vázolta, hogy a budapesti iskola marxista-humanista (márkusi-helleri) hagyománya alapján olyan szexualitást tart kívánatosnak, amely nem elidegenedett, hanem a másikra irányuló figyelem formálja. Könyve tanulságaként szeretné, ha észrevennénk, világunk mennyire beágyazott a szexualitásba, a szexualitás pedig a társadalomba. 

Végül a közönség hozzászólásai következtek. A kérdések részben a szovjet modell emancipatorikus potenciálját firtatták; továbbá felmerült, hogy a könyvben érvényesülő totalizáló beszédmód nem feltétlenül szolgálja az emancipáció ügyét: homogenizáló jellege miatt a rendszer egészét megragadhatatlannak, kikezdhetetlennek találhatjuk tőle. Csányi visszautasította, hogy könyve ilyesféle totalizáló perspektívát érvényesítene; mint kiemelte, valóban fontos keret a társadalmi-gazdasági berendezkedés mint egész, ám arra törekedett, hogy kimutassa miként kap szerepet ebben a szex, és hogyan van jelen a szexben „az egész”. Figyelmeztetett, hogy történetírása nem a klasszikus értelemben vett narratívaalkotás; esettanulmányaiból inkább olyan logika bontakozik ki, amelynek segítségével felismerhetjük magunkat mint a szexualitás szubjektumát a társadalomban. Egy további kérdező azt vetette fel, hogy létezik-e vagy elképzelhető-e emancipatorikus pornó. Csányi válaszában elismerte, hogy a szexualitás emancipatorikus ábrázolása létezhet, ám ugyanez nem mondható el a pornóról, amely az ipari logika szolgálatába állítja a szexualitás ábrázolását. Mivel a piaci verseny mindig újabb zsánereket termel ki, és e szerint formálja a vágyakat, az „etikus” pornó is csak egy zsáner lehet a többi közt. Meglátása szerint a pornó ipari működésmódjának logikái tehát kizárják, hogy az emancipatorikus produktumot termeljen ki.