Holnap hétfő. Dolgozni megyek. És a miniszterelnök, Boris Johnson is. Miután sikeresen felgyógyult a koronavírusból.
2020. április 26., vasárnap, Rugby, Warwickshire, Egyesült Királyság
Ragyogó jó idő, „mint a túrós rétes” – idézné anyósom az apukáját. Főzhettem volna hozzá egy jó húslevest, de csak töltött paprika van – tegnapról.
Meg rengeteg csoki, mogyoró, kesudió és mandula meg gyümölcs, pedig én a lezárások óta is járok dolgozni. Talán az állandó evéssel fejezem ki a négy fal közé kényszerültekkel való azonosulásomat, ha már az ingyen elérhető online színházi előadások és koncertek habzsolásában az időhiány igazságtalanul korlátoz.
Bár tegnap is – mint mostanában minden este – elhatároztam, hogy reggeltől abbahagyom a szüntelen nassolást, azért elugrottam a Tescóba egy kis málnáért. Délután mentem, hogy elkerüljem a sorban állást a bolt előtt, és jól számítottam. Vettem mogyoróscsokit is. Muszáj volt. Le volt árazva.
A bolt kicsi, az emberek többé-kevésbé fegyelmezetten kerülgetik egymást. Próbáljuk követni a padlóra festett nyilakat, de nem lehet, mert valamelyik részen mindig árufeltöltés zajlik, és el van barikádozva. A következetlenség miatt bekövetkező zavart mindenki egyéni kis csalásokkal oldja fel. A pénztárhoz érve fellélegezhetünk: itt végre van elég hely, a fizetőpultokat plexivel leválasztották: a szabálykövetés pofonegyszerű.
A nagyobb boltokban nagyobb a szigorúság, és következésképpen a biztonság is. Többet kell viszont sorban állni.
A százezres kisvárosban elenyészően kevesen viselnek maszkot. Londontól, a járvány gócpontjától távol mi viszonylag védve érezzük magunkat. Az utcákon kevesen járnak, a biciklimmel a lezárások óta szinte akadálytalanul és megállás nélkül jutok el a munkába és haza. Nem jönnek szembe és nem előznek autók. Furcsa érzés: mintha csak úgy céltalanul, magamnak kerékpároznék.
Ahogy múlik az idő és javul az időjárás, némileg a fegyelem is lazulni látszik. Kicsit mintha több lenne az ember és az autó, a hétvégén egymás után két este is hangos zene, mulatozás és harsány nevetés kelthette fel utcánk népének gyanakvását.
Ezek persze nem azok a népes partik, amikről időről-időre az újságok adnak hírt, és amik rajtaütéssel végződnek, de az adatok fényében ezeknek sem lehet örülni. Múlt pénteken az Egyesült Királyságban a koronavírus kórházban elhunyt áldozatainak száma meghaladta a 20.000 főt! Egyes becslések szerint ez a szám 40.000 fölött van, ha az idősotthonok halálozási adatait is figyelembe veszik.
Holnap hétfő. Dolgozni megyek. És a miniszterelnök, Boris Johnson is. Miután sikeresen felgyógyult a koronavírusból.
Mivel a brit kormány sokáig a nyájimmunitás mielőbbi elérésének stratégiáját látszott követni, a konzervatív kormányzás hosszú évei alatt a komoly elvonásoktól amúgy is lepusztított állami egészségügyi rendszert a koronavírus kitörése felkészületlenül érte. A kormány jócskán elkésett. A lezárásokról túl későn döntöttek, a védőeszközök, lélegeztetőgépek beszerzése és az ezzel kapcsolatos kommunikáció kaotikus, a tömeges tesztelés lassan indul be, titkolózás övezi a koronavírus fertőzésben meghalt egészségügyi dolgozók számát, és nem világos, hány ember halálát okozta a vírus a kórházakon kívül.
Boris Johnsont meggyógyították. A kórházból való távozásakor köszönetét és háláját fejezte ki a nagyszerű orvosoknak, ápolóknak, akik a rendszert a vállukon viszik. Vajon remélhető-e, hogy felelősebb és a nemzeti kincsként számon tartott ingyenes egészségügyi rendszerért valóban elkötelezett vezetőként tér vissza holnap?
Lehet, hogy ezért eszem annyit?!
Írta: Nagykata
