Nagyon hálás vagyok a tanároknak, mert hősiesen helytállnak, és nagyon igyekeznek, hogy a lehető legkönnyebben menjen számunkra a felkészülés.
Végzős gimnazistaként a legtöbbeknek az a fontos, hogy minél kevesebb dolog vonja el a figyelmüket a tanulásról. Sajnos az idei 12. évfolyammal nem ez történt. Még a koronavírus előtt attól tartottunk, hogy kitör a harmadik világháború. Majd közzétették a 2020-as NAT-ot. Bár engem már nem érint a változtatás, ez igenis olyan dolog, amivel minden embernek foglalkoznia kéne, aki gondol a jövő generációjára.
Március 13-án este bejelentették: jövő héttől digitális keretek között folytatódik tovább az oktatás. Az iskolám gyorsaságának és rugalmasságának köszönhetően gördülékenyen történt az átállás az új rendszerre. Izgalmas és vicces volt a kezdeti időszak. Mindenki mémeket osztott meg, nevetett a technikai malőrökön. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen helyzetben a diákok időérzékében zavar keletkezik, hiszen mindenki otthon van, nem kell korán felkelni, sietni a buszra, attól félni, hogy véletlenül elalszunk az órán. Az érettségi valahogy kikerült a középpontból.
Attól eltekintve, hogy borzasztó módon hiányoznak a barátaim, a családi életben igencsak kellemes fordulatot hozott a karantén. Bár a szüleim sajnos nem tudnak home-office-ban dolgozni, mégis több időt töltünk egymással. Rendszeresen együtt vacsorázunk, ami a normál kerékvágásban igen ritka dolog. Sokkal többet beszélgetünk, mozgunk, tevékenykedünk a lakásban, kreatívkodunk anélkül, hogy folyton az járna a fejemben, hogy mennyire sokat kell még tanulnom. Mivel a testvérem is itthon van, így ki tudjuk beszélni egymásnak ügyes bajos gondjainkat, vagy humoros történeteket mesélni egymásnak a tanórákról. Az ünnepek során sikerült videón keresztül felvenni a rokonokkal a kapcsolatot, így legalább valamennyire pótoltuk az élményt.
Szerencsére, a város szélén, kertes házban élünk, így viszonylag kevesebb félnivalónk van a veszélyektől. De mégis bármikor elmegyünk sétálni, nem tudok úgy elhaladni az emberek mellett, hogy ne gondolnék arra: esetleg fertőzöttek, vagy pont én vagyok az, aki potenciális veszélyt jelent rájuk nézve.
Folyamatos hírek jöttek arról, hogy mennyire jól működik a digitális oktatás. Mint már írtam, én könnyebb helyzetben voltam, de sajnos nagyon sok diák nem él olyan körülmények között, ahol biztosítva lennének a megfelelő eszközök, vagy még kisiskolások, és a szüleik sem tudják megfelelő módon segíteni őket a tanulásban. Tény, hogy ebben a rendszerben több önállóságra van szükség. Nagyon hálás vagyok a tanároknak, mert hősiesen helytállnak, és nagyon igyekeznek, hogy a lehető legkönnyebben menjen számunkra a felkészülés. A bizonytalanság, a félelem és a sok beadandó mégis leterhel bennünket. A kikapcsolódást és a szünetet a korábban említett dolgok képviselik, amit iskolaidőben általában a hazaút és egy fél óra pihenés jelentett.
A pandémiás helyzet súlyosbodása és a közelgő világgazdasági válság előre látható komoly következményei miatt folyamatosan nő bennem a félelem a jövő miatt. Bár több vállalat menekült meg a házhoz szállításra és az internetes szolgáltatásokra áttérve, így is tömegesen veszítik el a munkájukat az emberek, mivel a munkaadók ahhoz sem kapnak elegendő támogatást, hogy akár csak a bér egy kisebb százalékát ki tudják fizetni a dolgozók számára.
Az érettségiről szóló hírek homályosak, hiányosak és feldühítőek. Már egy hónapja azt mondják, hogy pár perc és itt a tömeges megbetegedések időszaka. Sorra küldenek olyan pácienseket haza, akiknek az ápolása nem lesz megfelelő otthon. Bár állítják, hogy ügyelnek a csoportosulások felszámolására, mégis nap mint nap látom a közösségi oldalakon és a környéken sétálva, hogy sokan vígan elvannak egymással. Kórházi ágyak és lélegeztető gépek ezreit teszik szabaddá, hogy a járvány tetőzésekor bárki számára biztosítva legyen a megfelelő ellátás. Abszurd, hogy egy hónapja még július közepére várták a tetőpontot, ma már biztosak abban, hogy pontosan május 3-án fog elérni a koronavírus a csúcspontra. Egészen hihetetlen, hogy a fent írtaknak teljesen ellentmondva döntöttek az érettségikkel kapcsolatban.
Véleményem szerint a legjobb az lett volna, ha elhalasztjuk az érettségi időpontját. A bizonyítvány alapján számított pontok szubjektívek, nem tükrözik a diákok valódi tudását az iskolák erősségének eltérése miatt. Az érettségi vizsga lebonyolítása hosszas, sok papírmunkával járó stresszes feladat diáknak és tanárnak egyaránt. Egyszerűen nem lehet ilyen körülmények között megfelelően felkészülni. Az eleve magas félelemfaktort jelentősen megnöveli az, hogy a teljesítés mellett még arra is ügyeljünk, hogy ne érjünk hozzá senkihez és semmihez, alaposan mossunk kezet és legyünk elszigetelve egymástól. Ez olyan pszichés megterhelés, mely jelentős hatással lehet a vizsgák eredményére. Elvileg alaposan átgondolta az akciócsoport a helyzetet, kikérte az emberek véleményét és annak megfelelően döntött. Egyes iskolák teremkapacitása azonban például igencsak korlátozott, a tanárok döntő része országosan 50 év feletti, és biztos, hogy vannak, akik krónikus betegek. Emellett azt se felejtsük el, hogy szakos tanár nem ügyelhet azon a napon, amikor az ő tantárgyából vizsgáznak. Az, hogy csak írásbeli vizsgák lesznek, igazságtalan, mivel nincs így lehetőség javításra a szóbeliken. Mások keményen megdolgoztak azért, hogy nyelvvizsgájuk legyen, de most az is megkapja a minősítést, aki nem szóbelizik, ami egy idegen nyelv esetében pedig a legfontosabb készség. Biztos nem így alakult volna a helyzet, ha valóban meghallgatják az emberek véleményét.
Kérdezhetik: ha ezen az állásponton vagyok, miért nem halasztottam jövőre az érettségit, hisz volt rá lehetőség. Egyszerű a válasz: több hónap elteltével, tanári segítség nélkül a tudásom hiányossá válik és a sikertelen vizsga miatt nem egy, hanem kettő évet vesztenék.
Mindenesetre remélem, hogy nem diákok ezrei fogják használni a felszabadított kórházi ágyakat. Emellett bízom benne, hogy a már most látható pozitív környezeti és társadalmi változások a járvány után is folytatódni fognak és elkezdünk mi, emberek valóban összefogni egy szebb jövő és élhetőbb bolygó kialakításáért.
Írta: „Mandulafácska”
