Előző cikkKövetkező cikk A leírás szerint nem látható egyszerre sehonnan az összes kő.   Újabb hosszú utazás a szuperexpresszen: Kumamotóból Oszakáig. Az ottani magyar tanszék vezetőjével vacsorázom. Hét éve jól ismerjük egymást, barátsággal fogad, mint mindig. Mesélek neki a kínai és az itteni…

Előző cikkKövetkező cikk Nem mintha nem tudnék eltölteni egy napot, hetet, hónapot, évet, életet ebben a városban, de most nincs rá keret. Nagyon távolinak, elérhetetlennek, valószerűtlennek tűnt Kjúsú belsejében ez az esztétikummal, szentséggel és fantáziával átszellemült erdő, most mégis…

Előző cikkKövetkező cikk Ismerik a magyar lángost. Azt mondják, nagyon finom, csak sajnos hizlal. És érdeklődnek, hová megyek másnap. Kamisikimi Kumanoimaszu – válaszolok, nem ismerik, képről sem.   Előkerült a jegyárusító bácsika, aki már látott külföldit, mégis kissé elcsodálkozik a szemerkélő…

Előző cikkKövetkező cikk Megjártuk ezek szerint a poklokat, a lassan beszüremlő fényből tudom, hogy megúsztuk, ismét örülhetünk a világosságnak.   Reggel a kollégiumi tömegszállásra emlékeztető emeleteságy-tengerből gyorsan kipattanva indulok megnézni a legnagyobb fából készült Buddha-szobrot.…

Előző cikkKövetkező cikk A következő megállóról mind a hangosbeszélő (amely persze tökéletesen érthető), mind a kiírás egyértelműen és időben tájékoztat, nem kell a sötétben silabizálni, mint otthon, hogy hol lehetünk.   Tokióban nem csodálkoznak a magamfajta amerikain – igen, a külföldit…

Előző cikkKövetkező cikk ...a recepciós elmondása szerint akad itt egy saját onszen is, megkeresem. Japán módra letusolok, ahogy kell, meztelenül beereszkedem a melegvizes medencébe. Első éjszaka kissé megfáztam, most gőzben a fejem. Mennyire más is tud lenni egy nap itt, mint az…

Előző cikkKövetkező cikk Igen, ez is nagy Buddha, olyannyira, hogy a legnagyobb. Nem régi, nincs ilyen értelemben kultikus jelentősége, de az idősebbek is meghajolnak a hatalmas állványzatra szerelt panelek előtt, azaz szerintük is jelen van Buddha szelleme.   Hamarosan feltűnik a kivilágított…

Előző cikkKövetkező cikk Míg a legtöbben csak a kötelező szelfi erejéig maradnak a szobornál, én kitartóan nézegetem, és azon gondolkodom, hogy eléggé megtaláltam-e önmagamat, pont azon az ösvényen járok-e, mint amelyen a leginkább járnom kell.   Másnap reggel északkelet felé veszem az irányt, a…

Előző cikkKövetkező cikk Nem vagyok gasztroturista, de enni kell, és ha már, akkor legyen helyi és finom.   Valamiből meg is kell élni, ezért (a szellemi-lelki épülés mellett) odafigyelnek a turizmusra. Bár a szuvenírüzletek nem szoktak első számú célpontjaim lenni, most nem kerülöm el őket…

Előző cikkKövetkező cikk Megismerem a típust, nem tévedek, olyantól érdeklődöm, aki maga is ugyanoda tart.   Igazán csendes környék, nem panaszkodhatok, és a még mindig felkelő nap fényében fürdőző arcot nézve az enyémet is elönti a jóleső melegség. Bölcsességet, nyugalmat, értelmet keresek, azt…

Előző cikkKövetkező cikk A szobám inkább fülke a maga kb. négy négyzetméterével, ennél puritánabb már nem is lehetne, de valójában nekem pont tökéletes, semmire sincs szükségem.   A gép végül észak felé vette az irányt. A kétórás átszállási idő alatt a minden reptéren megtalálható üzletek mellett…

Előző cikkKövetkező cikk Ám mivel ő kínaiul beszél, én meg nem, hiába telefonált, felvenni is fölöslegesnek ítéltem a „kagylót” – inkább elmagyaráztam a kissé komplikált helyzetet vizsgájukról kijőve a diákjaimnak, és meglepetésemre a kevésbé jónak tűnő értette meg nyomban, miről is van szó, mire…