...nehéz volt beismerni, hogy a hétköznapi életben, a felnőttek világában is ugyanígy gyötörjük egymást, mindenki azzal a parányi hatalommal, amije van.
Idén tizedik alkalommal rendezték meg május 31. és június 2. között a Komlói Amatőr Színházi Találkozót (KASZT). A vasárnapi matinéelőadás Somos Ákos Feszített víz című darabja volt, melyet ő maga állított színpadra a székesfehérvári Örökség Csoporttal.
Ákossal a 90-es években a pécsi egyetem hallgatójaként évfolyamtársak voltunk a magyar szakon, és színjátszók a Szántó kollégiumban. A színjátszás és a színházcsinálás iránti érdeklődése tehát nem újkeletű. Aki ismeri őt, tudja, hogy másik szenvedélye a sport, pályája kezdetén sportriporterként dolgozott. A Feszített víz sztorija az uszodák világába viszi a nézőt, a 2023-ban íródott darab drámája – a szerző meghatározása szerint nemtragédiája – fájón aktuális.
Rózsa Adél tehetséges fiatal úszó, akit szülei szívesen látnának olimpikonként, ezért rábízzák a csúcsedzőre, Szintaira, akinek módszerei ugyan vitatottak, de bajnokokat nevel. Adél csodálkozó rémülettel figyeli a verbális erőszakot, a fizikai agressziót, amit úszótársai elszenvednek, de amikor Klimpapa, a gyúró őt is kezelésbe veszi, megérti, hogy ennél sokkal borzasztóbb dolgok is történnek az uszodában. Tudja, hogy valami szörnyűség történt vele, de a lánynak nincsenek hozzá szavai, hogy elmondja a szüleinek, a féltestvérének vagy a sportban mindenható államtitkárnak. Csak az olimpiai bajnoki esélyes, a nemzet kedvence, Mohácsi Ricsi érti meg, hisz ő is átélte ugyanezt, de kidolgozta a saját túlélési stratégiáját.
A nyitó jelenetben a közönség hangos ovációja közepette épp megnyeri a versenyt, amelyet az ismert kommentátor, Somos Ákos közvetít. Mesteri, ahogy a riporter szavai közben a szurkoló tömeg némajátékra vált, mozdulatokkal és mimikával érzékeltetve az uszodában tetőfokra hágó izgalmat. A bajnok és az edző a sajtónak nyilatkozik, ráadásul versben! Hajrá, magyarok! Megelevenedik a színpadon a világunk: a mindennapi tesiórák, a stadionok és a sportsikerek kultusza. Egy olimpiai bajnoki címért bármit és mindent fel kell áldozni, a tanulást, a szabadidőt és az önbecsülést is.
Minden szereplő a színpadon van, aki épp nincs a jelenetben, az az utolsó mozdulatába dermedve várja, hogy előléphessen. Megismerjük a szereplőket: Adél apja írói babérokra tör, és az államtitkár megígérte, hogy segít a könyve kiadásában, de még a terjesztésében is, a készülő mű témája pedig mi más lehetne, mint Rózsa Adél bajnokká érése Szintai mester irányítása alatt. Az anyuka lelkesen támogatja mindkettőjüket.
A medencében kemény az élet, Szintai nem dicsérettel motiválja a növendékeit, azt sosem teszi, még a bajnoki cím megnyerése után sem. A vízben takony és könny vegyül, aki ellenáll, mehet Klimpapa gyúrópadjára. A perverz gyúró szokási közismertek, de ez része a rendszernek, a betörésnek, a személyiség felőrlésének.
Adél előbb a szüleinek próbálja elmondani, mi történt, aztán a mindenható Csomor államtitkárnak, de a bizonytalanul megfogalmazott vádat a szülei nem akarják megérteni, a politikus pedig megfenyegeti a nem bizonyítható vádaskodása következményeivel. Találkozik Tomával, a féltestvérével, aki abbahagyta az úszást, a drogokhoz nyúlt, aztán vallási fanatikussá vált, de ő is hárít, nem hallja húga néma sikolyát.
Mohácsi Ricsi elmagyarázza, hogy a tortúrát el kell viselni, ez szükséges a győzelemhez, és mindenért kárpótol a végén a dobogó legfelső foka. Az az elégtétel, hogy leelőzi a világot, elsőnek csap a célba. Adél kérleli, hogy álljanak ki ketten, mondják el, hogyan zajlik a felkészítés, mennyi abúzus van a sikerek mögött, és elhiszi, hogy Ricsi megteszi ezt érte.
A sajtó szaglászik, feltűnik az ellenzéki és a kormánypárti újságíró, az egyik a szenzációt, a másik a politikus kegyeit hajszolja, a gyerekek szenvedése azonban egyiket sem érdekli. Valaki leszól, megadják a vezérfonalat, az eszközökben nem válogatva készülnek a híradások, a valóság majd a hírekhez igazodik.
Ijesztő volt nézni ezt az előadást az elmúlt évek botrányai tükrében, amelyek az uszodákból, a futballpályákról, az élsport zárt közegéből kerültek napvilágra. Az, hogy az író-rendező közelről ismerte az élsport világát, még hitelesebbé tette az előadást, amely másfél órán keresztül rohant előre a boldogtalan vég felé, a nézők a szereplőkkel együtt vergődtek, szenvedtek, feszengtek, mert nehéz volt beismerni, hogy a hétköznapi életben, a felnőttek világában is ugyanígy gyötörjük egymást, mindenki azzal a parányi hatalommal, amije van.
Mohácsi Ricsi olimpiai bajnok lett végül, de már ennek sem lehet felhőtlenül örülni, mert túl magas az ár, és túl kevesen lehetnek bajnokok.
A rímekbe szedett szöveg meglepő, és egészen abszurd, amikor verselve trágárkodnak a szereplők, de ez mindenképp szükséges, hogy ellensúlyozza a tragikus történetet. Ráadásul ez egyfajta tisztelgés Pintér Béla előtt, akinek a neve a színpadon is felhangzik, és a szerző nyilatkozataiban is elmondta, hogy példaképének tekinti őt.
Az uszodai rajtkövek adják a díszletet, ezek pakolásával, rakodásával, hurcolásával alakul át a szín. Semmilyen fölösleges kellék nem vonja el a figyelmet a történetről, a színészek vesznek a vállukra minden terhet. A rímes szöveg bizonyára segítette őket a memorizálásban, de emiatt olykor nem volt a helyén egy-egy hangsúly, az alakítások azonban hitelesek. A pökhendi államtitkár, a bizonytalan úszólány és a magabiztos Mester, amellyel Balogh Mihály elnyerte a KASZT különdíját, mind kitűnő alakítás volt.
A zsűri a székesfehérvári Örökség Csoport Feszített víz című előadását a fesztivál fődíjával, Somos Ákost a legjobb rendező díjával jutalmazta.
Kedves nézők, ez egy verses darab,
arról, hogy a siker hogyan arat,
és arról, hogy néha mi az ára…
Hogy bírni kell, ha sok van még hátra,
vagy ha beledöglik is a lélek.
Kitaláltak benne mind a tények,
és a szereplőket, ha nézed elhűlve,
minden hasonlóság a véletlen műve
a valóval – ezt jól jegyezd meg még,
s ússzuk együtt át a nagy medencét!
(Somos Ákos ajánlója a darabhoz)
Írta Gönczi Andrea
a szerző fotóival
