Szerencsére akadtak olyan furfangos polgármesterek, akik föltalálták a dinamikuspart-koncepciót, ami annyit jelent, hogy lehet fürdeni és vízisportot űzni, ám nem szabad napozni vagy leülni.
Két hónapos, az otthoninál összehasonlíthatatlanul szigorúbb kijárási korlátozás után május 11-én fokozatosan megkezdődött a karantén feloldása. Három fázisban tervezik a teljes nyitást; június 2-án, ma folytatódik és 22-ére várható a 3. hullám. Először az iskolák nyitottak ki a vállalatokkal, üzemekkel együtt. Az országon belül, mint korábban jeleztem, továbbra is óriásiak az eltérések. Éppen ezért az egészségügyi térképen zöld, narancssárga és piros zónák láthatók és a színektől függ, hogy melyik régió, melyik megye hogy haladhat a nyitással. Mára már szerencsére nem maradt piros zóna, s csak Párizs környéke sárga.
Két hete tehát a környékünkön, délen, zöld zónában, óvatosan, de elég sokan újra munkába indultunk. Szerencsére forgalmi dugók még most sem jellemzőek, hiszen a távmunka még jócskán elfogadott. Kinyitottak az üzletek – kivéve az üzletházakat – és a várva várt fodrászok, újra lehet rendesen orvoshoz, gyógytornászhoz menni. A videós konzultáció azért megmaradt és bizonyos esetekben nagyon praktikus is.
Május 11-én fellélegeztünk: immár 100 km-es körzetben mozoghatunk a lakóhelyünk körül. Igaz, hogy az éttermek, cukrászdák és az utcai mosdók még zárva vannak, de a tudatunknak ez már óriási szabadság! Most arra vágyunk a legjobban, hogy rokonainkat, barátainkat meglátogathassuk. A délen lakó emberek muris rajzokat készítettek a körzetről, ahová kirándulhatunk. Például ha mi pontosan déli irányba indultunk volna el, akkor 98 km-t a tengerben tölthettünk volna! Csakhogy a parkok és a tengerpartok egyelőre le voltak zárva. Szerencsére akadtak olyan furfangos polgármesterek, akik föltalálták a dinamikuspart-koncepciót, ami annyit jelent, hogy lehet fürdeni és vízisportot űzni, ám nem szabad napozni vagy leülni.
S hogy miért is ilyen mámorító nekünk ez a 100 km-nyi szabadság? Emmanuel Macron köztársasági elnök erősen bírálja a közép-európai országokat, amelyek a válság elején lezárták a határaikat. Itt talán nyitva voltak a határok, amit azonban nem vettünk észre, mivel csak 1 km-es körzetben hagyhattuk el a lakóhelyünket.
A zöld zónákban május 11-e óta megnyíltak az óvodák, majd a kisiskolák, utána, 18-án a felső tagozatban az ötödik és hatodikosok kezdtek, majd június 2-tól a többi osztály és a gimnáziumok. Talán meglepő, hogy ilyen későn még újraindul az iskola, ehhez viszont tudni kell, hogy itt július 4-ig tart a tanítás. Ebben a döntésben, gondolom, az is szerepet játszott, hogy azoknak a szülőknek, akik elkezdenek dolgozni, segítsen a kormány, hiszen napközben valakinek foglalkozni kell a gyerekekkel. A legfontosabb érv bizonyára az lehetett, hogy azoknak az iskolásoknak a legnagyobb gond az otthoni tanulás, akiknek már eleve nehézségei voltak és akiknek a szülők nem nagyon tudnak segíteni. Végül talán azért is jó, hogy újra járunk iskolába, mert be kellett vezetni a védelmi intézkedéseket és ez tanárnak, diáknak alkalmas időszak arra, hogy megtanulja őket. Hiszen ezeknek az egészségügyi, tisztasági szokásoknak a jó részét biztosan meg kell majd tartanunk.
Írja: Schmidt Éva (folyt.: holnap).
Cannes, 2020. június 2–3.
