A film nonverbális, rejtett módon is tartalmaz olyan képeket, melyek annak az abszurditását jelzik, hogy a homoszexualitás témája maradjon iskolán kívül.
A Nemzeti Filmintézet Inkubátor Programjának nyerteseiben a múltban sem csalódhattunk. Remek alkotások születtek, melyek aktuális, a jelenünket érintő problémákkal, szociális viszontagságokkal foglalkoztak rendkívül kreatív módokon. Ebbe a sorba illeszkedik Moldovai Katalin első nagyjátékfilmje: az Elfogy a levegő. A forgatókönyvet valós események ihlették: 2017-ben egy tordai középiskolai irodalomtanár megnézésre ajánlotta diákjainak Agnieszka Holland Teljes napfogyatkozás című filmjét, mely a két szimbolista francia költő, Arthur Rimbaud és Paul Verlaine kapcsolatát dolgozta fel. Miután a szülők egy része mélyen megbotránkozott, meghurcolták a tanárnőt, aki felvette a harcot az őt ért támadások ellen.
A film is hasonló közegben: egy jelentős magyar kisebbséggel bíró romániai városkában játszódik. Ana, a rutinos tanár egyik óráján a fent említett filmet ajánlja diákjainak. Miután az egyik fiú apja meglátja, amint fia a filmet nézi, feljelenti Anát, ekkor kezdetét veszi a nő kálváriája, mely során egyre fokozottabban hátrálnak ki mellőle kollégái, társai, míg a tragikus végkifejletre teljesen egyedül marad, elfogy körülötte a levegő, végül otthagyva az iskolát, az Angliában dolgozó férjéhez költözik. Érdekes felvetés, hogy a külföldön dolgozó férje nélkül vajon képes lett volna-e Ana otthagyni addigi életét, múltját? Valószínűleg sokkal nehezebben, vagy egyáltalán nem hozta volna meg a költözés döntését.
A cím konkrét utalás József Attila Levegőt! című versére, mely el is hangzik a filmben. A téma rendkívül aktuális társadalmi jelenség, hiszen térségünkben rendre találkozhatunk hasonló hírekkel. Moldovai filmje mindemellett a közép-kelet európai országok egyéb problémáit is bemutatja, például a külföldi munkavállalást, az elvándorlást, a megélhetési nehézségeket. Mindezek alátámasztására illusztris képeket láthatunk: kátyús, foltozott utakat, omló vakolatú paneleket, a posztszocialista országok városainak elengedhetetlen tartozékait. A film nyomasztó légkörét a színvilág is erősíti, mely kifejezetten szürke, színtelen. A nap szinte sosem süt ki, végig felhős, borult az ég.
Az operatőri munka terén néhány jelenetben kimagasló teljesítményt láthatunk, ilyen például az irodalomórai körjáték, ami alatt a diákok kör alakzatban, ritmusosan cserélik a helyüket, miközben a kamera erre a ritmusra forog ugyanúgy körbe.
A játékidő nem érződik túlnyújtottnak vagy vontatottnak, szépen, fokozatosan mutatja be a film, hogyan jut egyre mélyebbre a főszereplő, hogyan állnak ki, majd a helyi polgármesteri hivatal nyomására hogyan hagyják cserben iskolai kollégái, hogyan szigorodnak ügyében a vizsgálatok és kerül egyre kiszolgáltatottabb helyzetbe. Mindemellett a film keretes szerkezetű. Ana a film nyitójelenetében interaktív módon oktatja diákjait, miszerint csukják be a szemüket és képzeljenek el egy U betűt, majd megkérdezi tőlük, milyennek látták azt, ezalatt a kép is elsötétül, vagyis a rendező bevonja a nézőt is az oktatásba. A film zárójelenetében ez a felhívás megismétlődik, viszont a történtek után már máshogyan hat a tanárnő nyitójelenetben tett kérése.
A film a színészi alakítások terén is remek. A tanárnő Krasznahorkai Ágnes alakításában nem harsány módon, nem széles gesztusokkal veszi fel a küzdelmet. Csendben, elkeseredve próbál kapaszkodni a lehetséges mentőkötelekbe, mégis bele nem nyugvó énje erőteljesen mutatkozik meg a vásznon. Az őt ért támadások mellett beteg édesanyját is ápolja, aki igyekszik lányának támaszt nyújtani, idővel azonban kórházba kerül, ezáltal Ana gondjai tovább sokasodnak. Másik lelki társa Angliában dolgozó férje lehetne, akit Bokor Barna alakít, viszont a nagy távolság miatt nem hatékony, nem valós ez a segítség. Sándor Soma hasonló hitelességgel játssza az önmagát kereső, zavart fiút. Nagyra kerekedett szemein, el-elakadozó hangján, félszeg mozdulatain keresztül érzékelhető a karakter rejtett nemi irányultsága, melyet végig sejtet a film. Az iskola igazgatója Skovrán Tünde alakításában kezdetben hűségesen áll ki tanártársa mellett, ám részben nyomásra, részben pedig félelemből egyre inkább kihátrál mellőle. A nagyhatalmú apát játszó Bölönyi Zsolt agresszív, vad indulatosságában nagyszerűen kelti életre a felszínes, műveletlen szülőt, aki mindent elkövet, hogy Anát megfosszák pedagógusi címétől.
A film témájának aktualitását nem kell részleteznem. Szinte havi gyakorisággal találkozhatunk hasonló kirekesztő, megbélyegző magán- vagy közéleti eseménnyel a magyarországi aktuálpolitikában, nem beszélve a lefóliázás kényszeréről. Ez a film azt tanúsítja, hogy nincs szükség „ifjúságvédelmi törvényre”; egy szomszédos országban szülői, azaz külső civil nyomásra elindulhat hasonló folyamat. A film nonverbális, rejtett módon is tartalmaz olyan képeket, melyek annak az abszurditását jelzik, hogy a homoszexualitás témája maradjon iskolán kívül. Miközben tanári asztalánál csomagol, mert mennie kell az intézményből, Ana egy Ady- és egy Pilinszky-portrét is a dobozba tesz. (Banális kijelenteni, hogy a magyar- és világirodalomban hosszú azoknak a szerzőknek a sora, akik a saját nemükhöz (is) vonzódtak.)
Moldovai Katalin filmje éles, kritikus rajza társadalmunknak. Olyan aktuális kérdéseket, problémákat vet fel, melyekkel viszonylag ritkán foglalkozik a hazai filmművészet. Mindezt kitűnő operatőri munkával, nagyszerű színészi alakításokkal teszi. A főszereplő kálváriájában felismerhetjük korunk emésztő szociális problémáit. Bár ez még csak az első nagyjátékfilmje, Moldovai előtt ígéretes jövő áll.
Írta Nyári Csaba
