A bezártság egy idő után elviselhetetlenné válik, főleg 35 év elteltével.
Ha a koronavírus-járvány szempontjából nézzük ezeket a történéseket, akkor elmondható, hogy bár most kissé túlzás lenne egy föld alatti bunkerbe vonulni családostul, több ponton is párhuzamot húzhatunk a film és saját helyzetünk között (ld. tartós élelmiszer vásárlása és raktározása). Itthon nem egy poén származik abból, hogy az élelmiszerboltok polcairól elfogytak a tartós tejek, a lisztek, az élesztők és a WC-papír. A bevásárlás fontos témává vált, ismerjük a korlátozásokat ezzel kapcsolatban, sokan vásárolnak be idősebb rokonok, barátok, szomszédok helyett, csökkentve a fertőzés elterjedésének kockázatát. Ez a filmben sincs másképp – amikor Calvin beteg lett, mert felizgatta a megváltozott világ, Adamon a sor, hogy felmerészkedjen a felszínre bevásárolni. A bezártság egy idő után elviselhetetlenné válik, főleg 35 év elteltével.
Az anya viselkedése változik az évek alatt a legtöbbet. Először boldog, hogy megmenekültek, szinte mindenük megvan, ami régen – a kisfia is egészséges, viszont ahogy telik az idő, egyre rosszabbul viseli az elszigeteltséget, hiányzik neki a külvilág, egyre többször unatkozik, dühkitörései vannak, depressziós és elkezd rendszeresen alkoholt fogyasztani. Az apa nagyon büszke arra, hogy megvédte a családját és továbbra is így akar tenni, Adam pedig csak ezt az életmódot ismeri, nem tudja, hogy mire számíthat a felszínen. A mi jelenünkben is nagy gondot jelent az emberek hangulatingadozása, a bizonytalanság érződik mindenhol.
A film az otthoni tanítás és tanulás kérdésével ugyancsak foglalkozik: a szülők példaértékűen nevelik Adamot (nyelveket, táncot, önvédelmet tanul az alaptantárgyak mellett), próbálják pótolni az iskolai tanítás hiányát és mindezt élvezettel teszik. Persze, ez nem hétköznapi család – tudós apával! A mi valóságunkban (ha egy pillanatra komolyan vesszük a párhuzamot) ez nem működik, a szülők jobb esetben dolgoznak, a nagyszülők nem vigyázhatnak az unokára, ezért valahogy alkalmazkodni kell a helyzethez és a gyerek hétköznapjaiba még valamiféle rendszert is bevezetni. Előfordulhat, a szülőnek fogalma sincs, hogyan kellene gyerekének megtanítani a tananyagot.
A film egy pontján Adam betölti a 33. életévét, vidáman ünnepelnek, kézzel készített ajándékokat és tortát kap – s mindent abból, ami otthon még megtalálható (nem volt születésnapi gyertya, ezért nagy mécsesgyertyát tesznek a tortára, az ajándék zakót pedig ágyneműből varrta az anyukája). Bár a boltok a mi valóságunkban azért nem zártak be, nem kell hát feltétlenül házilag gyártani az ajándékokat, a világ országaiban az elmúlt hónapokban mégiscsak jobbára otthon (legfeljebb barátaikkal megosztott videós partin) ünnepeltek a szülinaposok. Elmaradtak a nagy baráti összejövetelek, így hát az érintettek nyugodtabb körülmények között élték meg, hogy egy évvel megint idősebbek lettek.
Írta: Rácz Barbara
