Előző cikkKövetkező cikk Ismerik a magyar lángost. Azt mondják, nagyon finom, csak sajnos hizlal. És érdeklődnek, hová megyek másnap. Kamisikimi Kumanoimaszu – válaszolok, nem ismerik, képről sem.   Előkerült a jegyárusító bácsika, aki már látott külföldit, mégis kissé elcsodálkozik a szemerkélő…

Előző cikkKövetkező cikk Megjártuk ezek szerint a poklokat, a lassan beszüremlő fényből tudom, hogy megúsztuk, ismét örülhetünk a világosságnak.   Reggel a kollégiumi tömegszállásra emlékeztető emeleteságy-tengerből gyorsan kipattanva indulok megnézni a legnagyobb fából készült Buddha-szobrot.…

Előző cikkKövetkező cikk A következő megállóról mind a hangosbeszélő (amely persze tökéletesen érthető), mind a kiírás egyértelműen és időben tájékoztat, nem kell a sötétben silabizálni, mint otthon, hogy hol lehetünk.   Tokióban nem csodálkoznak a magamfajta amerikain – igen, a külföldit…