...jól esett szembetalálkozni csak e-mailekből ismert szerkesztőinkkel, tapasztalni rajongásukat a városunk iránt, s elmesélni nekik, mi hogy van nálunk, az egyetemen, a Jelenkor vidékén meg más köreinkben.
Röviden.
És bővebben?
POSZTunk már nincs, színházaink igen, több is. Kőszínházunk, a PNSZ biztonságos takaréklángon lobog. Kiugró teljesítményüket, a Zsótér-féle Bűn és bűnhődést néhány előadás után levették. A JESZben, az egyetem színházában megszűnt az ingyenes, mindössze regisztrációhoz kötött foglalási lehetőség. A Harmadik Színház közösségi összefogásnak is köszönhetően, úgy tűnik, egy időre megmenekült – e cikk írásának másnapján mutatják be éppen a róluk szóló könyvet. Erős a színházi nevelési vonal, fel-feltűnnek iskolákhoz kötődő független társulatok.
Új kulturális fesztivál ütötte fel a fejét a városunkban: immár harmadszor rendezték meg szeptember elején a PÉCSLITet. Nem helyettesíti a POSZTot, hangzott el róla itt-ott, de… igazi fesztivál off programokkal, azaz a szélesebb közönségnek szóló közérthetőbb, színes, kicsit más kínálattal, ilyen volt a zsinagógai zsidó életek és ételek bemutatója, ilyenek a koncertek. Nem mintha a törzsprogramokra ne jött volna elég széles közönség: a záró Nádas-estre félő volt, hogy nem férünk be, előtte Grecsóra is sokan bizonyultak kíváncsinak ugyanott. A kisebb helyek többnyire ugyancsak megteltek a kortárs irodalom jelesei iránt érdeklődőkkel. Talán csak a kevésbé ismert kultúrtérben, a Belvárosi Gyermekkönyvtár Király utcai, belsőudvarról nyíló emeletén voltunk kevesen a latin-amerikai irodalmak háromütemű bemutatkozásán. Kevésbé érdekel bennünket a külföld, a külföld irodalma? Sajnálatos, hogy nem várják, hallgatják meg egymást egyes összefüggő modulok szereplői, ami konferenciákon is feltűnő. Válasz lehet erre, hogy szabad beszélgetésbe mennek át inkább valamelyik Király utcai teraszon, amiről könnyű volt meggyőződni: a Cooltour, a Nappali és a Szabadkikötő vonalán nagy eséllyel megtaláltuk a hét előadóit pécsi arcok társaságában, ami felfrissítette kissé belterjes helyi irodalmi életünket: jól esett szembetalálkozni csak e-mailekből ismert szerkesztőinkkel, tapasztalni rajongásukat a városunk iránt, s elmesélni nekik, mi hogy van nálunk, az egyetemen, a Jelenkor vidékén meg más köreinkben.
És tényleg eljött Nádas, akit tavaly (mint most mondta: 8 hónapos) covidja miatt nélkülözni kényszerültünk, s meglepően interpretálta színházi darabjai sikertelenségét: a színész a próbán beletette testét-lelkét, hajlandó volt kifordítani magát – amit az előadáson már nem mert. Grecsó tanúsította, hogy korábbi művei valóságtartalmát Morcsányi Géza javaslatára fikcióba öltöztette. Nem vagyok a felolvasások híve, de az a vers, amit Závada Péter és Turi Tímea magától felolvasott, nem enged el, folyton visszatérek hozzájuk.
Sokhangú beszélgetés folyt a Himnuszról és Petőfiről, Orbán Jolán összegyűjtötte a magyar folyóiratok szerkesztőit, akik a rendszerváltáshoz vezető időkről és a jelen helyzeteiről is meséltek – remek tablók társaságában a közép-európai irodalmi folyóiratoknak a demokratizálódásban betöltött szerepéről – a LITMAG projekt zárásaként. A poszterek idegen nyelveken is szóltak, az írásos forma alkalmas lehet a többnyelvűség áthidalására, ám az orális megnyilvánulások közvetítése a fő nyelven nem értő felé csak nem oldódik meg városunkban. Remek rendezvényeinken jellemzően magyarul beszélünk – már az is üdítő volt, amikor Deák Máté a Pécsett rezidens argentin íróval, Emilio Jurado Naónnal csak angolul, a jelenlévők értették. Meggyőződésem, hogy ennek változnia kell. Minden ötödik egyetemista nálunk külföldi, számosan jönnek még Erasmussal, s büszkék vagyunk sokfelől érkező turistáinkra. Miért hagyjuk őket fordítás nélkül? A PÉCSLIT szinte minden programján ott volt a kivetítő, ám csak a rendezvény logóját tartalmazta. Lehetett volna fordítani is rá…
Orbán Jolán maga közvetít a nyelvek közt konferenciáin. A nyárvégi, hagyományosan Pécsett megrendezett CCC: a Cross Cultural Communication-nek és encounternek is hívott, rogersi személyközi pszichológián alapuló egyhetes üléssorozat kis- és nagycsoportjaiban önként vállalkozó jó angolosok törődnek a körünkben ülő külföldiek bevonásával hangosan követve, összefoglalva logikai-lélektani egységenként, amiről folyik a szó.
Kortárs irodalmunk nagyjait megmutatni akarván külföldi, főként erasmusos diákjaimnak jobb híján én foglaltam össze írásban végig (minden fotón a telefonomból üzenek nekik) az éppen elhangzó gondolatok kulcsszavait. Szélesebb körben kellene gondoskodnunk erről, gondolniuk a szervezőknek arra, hogy nemcsak magunk közt vagyunk. A külföldieknek ne csak látványos, zenés-táncos alkalmakat rendezzünk; a múzeumok éjszakája-szerű unikális, barangoló-nézelődő-résztvevő programok, a különféle egyetemi és pécsi napok, a Pécsi Tanuló Város Fesztivál most, a fényfestés több alkalommal, a nemzetközi bemutatkozó estek kiválóak, de mellettük az elhangzó szó, az irodalom, nyilvános beszélgetéseink váljanak lehetőleg érthetővé, követhetővé számukra is.
Sok a program, sokféle és változatos, de a kisebb szervezetek nem feltétlenül tudják hírül adni, mivel jelentkeznek. Hozzám is eljutott valamilyen csatornán meghívó egy Afrika-estre, amit később már nem tudtam visszakeresni. Emlékezve, hogy aznap este hatkor a Nappaliban lesz a rendezvény, rájuk találtam. A Közel Afrikához alapítvány zenés, táncos estben végződő programján kitűnő előadást hallhatott a maroknyi közönség egy ókori állapotban saját írásbeliség nélkül élő közösségről Maliban meg az afrikai nők helyzetéről, ami nem homogén, és a csiklókimetszés brutális gyakorlata ellen folyó, általuk is segített mozgalomról, amit támogatni lehetett szépséges helyi textilek vásárlásával.
Megszaporodtak az Alumni-találkozók (az orosz szaké, a Leőwey Világtalálkozó), s a könyvklubok városszerte. Előkelő helyet foglal el az utóbbiak közt a Pécsi Könyvklub, amit hol online, hol a zsidó hitközség dísztermében tartanak. Augusztusi íróvendégük, Tompa Andrea személyesen jött el, aki ebben a szezonban többször visszatér városunkba; a PÉCSLIT után még egy középiskolai tanulmányi verseny alanyaként. A zsinagógában a vele való beszélgetés óta rövid imával indulnak a kulturális programok. Befogadó hely ez városunk közepén, ahol szívesen rendeznek partnerszervezetekkel változatos eseményeket, ha van valamelyest zsidó vonatkozásuk. Online könyvklubuk igényes, zártkörű. A szerzővel szakértő beszélget, a tagok pedig valódi olvasók. Az aktuális mű, sőt életmű ismeretében hosszan, igényes szólnak hozzá, kérdeznek és vallanak személyes téttel, s dolgozzák fel mindeközben az irodalom oldásával a feldolgozhatatlant: tragikus családi múltjukat.
írta Gilbert Edit
fotók PECSLIT.hu és PECSMA.hu
