A könyv elmondásuk szerint rajongásból, tiszteletadásból született, szerintük a színháztörténet régóta adós Vincze János munkásságának megörökítésével.
2023. szeptember 27-én a Művészetek és Irodalom Házában mutatták be Cseh Andrea Izabella és Farkas Éva Vincze János és a Pécsi Harmadik Színház című könyvét. A könyvbemutatón jelen volt a kötet főszereplője, Vincze János és Simon István színházi menedzser, a beszélgetést pedig P. Müller Péter a Pécsi Tudományegyetem színháztörténész professzora moderálta.
A szerzők, bár nem színházi szakemberek, sok éve foglalkoznak színházzal, előadások dokumentálásával, színházi írásaik jelentek meg az általuk működtetett Iza színházban járt nevű blogon, újabban pedig az Iza & Három Nővér – minden, ami színház Facebook-oldalon lehet követni írásaikat. (2020-ban Karrier-dal címmel életrajzi kötetet írtak Vári Éváról.) A könyv elmondásuk szerint rajongásból, tiszteletadásból született, szerintük a színháztörténet régóta adós Vincze János munkásságának megörökítésével.
Kétségkívül helytörténeti és kultúrtörténeti szempontból is fontos kezdeményezés, hogy a Harmadik Színházról önálló kötet született, hiszen Vincze János színházának legfőbb feladata egyedülálló módon mindig is az volt, hogy olyan kortárs magyar drámákat vigyen színre, amelyeket máshol nem, vagy csak később mutattak be. Ebben a misszióban (ahogy a „harmadik útra” utaló név is mutatja) mindig jól megfért egymással a hivatásos és a nem professzionális színjátszás, az alternatív, de a kőszínházi léthez is sok szállal kapcsolódó működés.
P. Müller Péter a beszélgetés során először arról érdeklődött a szerzőktől, milyen módszertannal dolgoztak, hiszen a színháztörténeti kutatások örök dilemmája az, hogy milyen módon rekonstruálható egy-egy előadás csupán a felvétel birtokában vagy akár anélkül. Cseh Andrea Izabella és Farkas Éva elmondta, hogy egyrészt színházi felvételekre támaszkodtak, másrészt színházolvasói és nézői tapasztalataik révén ki tudták választani azt a néhány kritikust, akinek az észrevételeire bizalommal támaszkodhattak. Ebből arra is következtethetünk, hogy a kutatásból talán némileg szubjektív nézőpontú, ám alapos könyv születhetett.
A könyvbemutató legizgalmasabb pillanatai azok voltak, amikor Vincze János személyes történeteket osztott meg a szerzőkkel való találkozásairól, az esetleges nézeteltérésekről. Örkény István például sajnos már nem láthatta a Pisti a vérzivatarban 1980-as bemutatóját, de özvegye, Radnóti Zsuzsa elismeréssel szólt az előadásról. Legendás anekdota, hogy Spiró György 1988-ban szinte a bemutató előtt pár nappal értesült arról, hogy egy kis vidéki színház is műsorra tűzte a Csirkefejet, azt a darabot, amit nemrég 2022-ben (Bacskó Tünde főszereplésével) újra bemutattak. Vinczének aztán személyes kapcsolata alakult ki Görgey Gáborral (Komámasszony, hol a stukker?) és Szakonyi Károllyal (Adáshiba) is. E találkozások kapcsán szó esik arról is, hogy vajon mennyire szabad és illik megváltoztatni, átírni a szövegek utalásrendszerét, tartalmát, a színpadi instrukciókat vagy magát a szöveget.
Simon István elismeréssel szólt Vincze János rendezői módszeréről, szereposztást illető választásairól, politikai semlegességéről. Kiemelte a Harmadik Színház szoros együttműködését a város színészeivel, színházi műhelyeivel is. P. Müller Péter pedig személyes példákon keresztül emlékezett arra, hogy a saját pályájára és oktatói munkájára milyen hatással voltak a Harmadikban látott kortárs magyar drámák.
A Harmadik Színházra legutóbb akkor irányult országos sajtófigyelem, amikor 2023 tavaszán közösségi összefogás indult a kilátástalan anyagi helyzetbe került játszóhely megmentéséért. Ez akkor sikeresnek bizonyult, de a fenti könyv többek között arra is rávilágít, hogy nem veszíthetjük szem elől az értékeket. Nagyszerű lenne, ha nem csak a szükség és a nélkülözés adna alkalmat az odafigyelésre.
Írta Oroszlán Anikó
Fotók Iza & Három Nővér - minden, ami színház facebook oldal
