A korhűséggel az előadás valószínűleg rámutat, mi minden nem változott a darab megírásának ideje óta.
November első hetében, három alkalommal láthatta a közönség a Pécsi Nemzeti Színház nagyszínpadán Friedrich Dürrenmatt klasszikus tragikomédiáját: Az öreg hölgy látogatását a székesfehérvári Vörösmarty Színház előadásában, Bagó Bertalan rendezésében. Az előadásokat mindhárom estén majdhogynem telt házzal játszották, nem is csoda, hiszen olyan neves színészeket láthatott a publikum, mint Gáspár Sándort és Tóth Ildikót.
Bagó Bertalan rendezése híven állítja színpadra a darabot. Az előadás Kurdi Imre 2019-es, szöveghű fordítását használja, mely nem tartalmaz radikális dramaturgiai módosításokat, ellentétben például a Vígszínház 2020-ban bemutatott előadásával, amely a benne szereplő Euróval és Fingen várossal direkt reflektál korunkra. A székesfehérváriak előadásában ugyanúgy dollárt és Güllent hallunk, mint az eredeti darabban, nincsenek aktuális kiszólások, a jelent jelző fogalmak. A jelmez és a díszlet terén is hasonló a helyzet. A ruhák ugyanúgy az ötvenes éveket idézik, mint a kivetített díszlet, amelyen a korszak közép-európai kisvárosainak tipikus képeit láthatjuk. A korhűséggel az előadás valószínűleg rámutat, mi minden nem változott a darab megírásának ideje óta.
Amilyen összhangban van a szöveg a jelmezzel és a díszlettel, olyan kontrasztban állnak egymással a jelmezek és a vetített helyszínek. Míg a jelmezek valósághűek, térhatásúak, addig a vetített helyszínek stilizáltak, művinek hatnak. A sok helyszínt felvonultató előadásban csupán egy kivetített pajta, üvegkupola vagy állomás jelzi az adott teret, ezekhez társul kiegészítőként olykor egy-egy asztal, ajtókeret, korlát. A helyszíneket jelző képek három vászonra oszlanak: egy nagyra, mely a színpadkép közepén helyezkedik el és az azt övező két kisebbre. Ez a kompozíció a perspektíva szempontjából néha érdekes rendezői ötleteket szül. Alfred Ill boltjában a kíváncsiskodó vásárlók a jobb oldalra vetített ablakon keresztül szemlélik a híres Claire-t, aki a középen látható szálloda erkélyén szemléli a várost, a polgármester irodájában felnagyítva látható az új városháza tervezett makettje, mely eredetileg az íróasztalon fekszik, a kocsikázó Ill család mögött láthatjuk a tovatűnő kisvárosi utcákat. A stilizáltság hatását felerősítik az erdei jelenetek, ahol Bagó követi Dürrenmatt instrukciót, melyek szerint a fákat és az állatokat is színészek játsszák.
Azonban van olyan közös pont, amely összehangolja a jelmezt és a díszletet, ez pedig a szín. Mind a ruhákat, mind a díszletet fakóság, színtelenség jellemzi. A városi polgárok lezser, sötét árnyalatú ruhái tökéletes egységet képeznek a háttérben látható fekete-fehér képekkel. Ebből a miliőből csupán a címszereplő tűnik ki csillogó, a mérhetetlen gazdagságot sugárzó aranyszínű ruhájával és műlábával. Ahogy terjed a kisvárosban a jólét, úgy lesz egyre dominánsabb az arany sárga színe a lakosok öltözködésében, míg az előadás végére szinte mindenki ruháját (és lelkét) az arany dominálja.
A színészek alakításának meghatározó eleme a jellegzetes dürrenmatti groteszk. Mindkét színész remek választás a szerepekre, jól működik a kettejük közti kémia. Tóth Ildikó nagy gesztusaival, fitymáló és fanyar stílusával, mely nélkülöz mindenfajta szentimentalizmust pontosan jeleníti meg a cinikus, kiégett milliárdosnőt. Dámai magatartása csupán egy ponton bicsaklik meg: a protézissel pótolt műlábban. A színésznő húsba vágó pontossággal mutatja meg az általa játszott karakter félemberi, dehumanizálódott testét és jellemét. Még az egykori szerelmével, Illel közös, intim jelenetekben is a lélektelen szenvtelenséget láthatjuk, nem rokonszenvez senkivel, igazi pénzember. Ez az attitűd leghatásosabban a darab csúcspontján érződik, mikor a meggyilkolt férfi arcát ugyanazzal a rideg, kifejezéstelen arccal bámulja, majd ugyanolyan stílusban átnyújtja a csekket.
Gáspár Sándor is hasonló pontossággal és hitelességgel hozza az általa megformált megöregedett, pocakos, kopasz karaktert. El-elcsukló hangjában, darabos, félszeg mozgásában érzékletesen mutatja meg Ill feszengését és szorongását, mely az előadás előrehaladtával átcsap félelembe és rettegésbe. Mindezek mellett Gáspár a karakter dörzsölt, megalkuvó oldalát is megmutatja. Ez azokban a jelenetekben érezhető leginkább, melyekben kétségbeesetten mentegetőzik a múltbeli bűnei miatt vagy éppen Claire-nek próbál magyarázkodni, hízelegni.
Hasonlóan erőteljes kohézió jellemzi a kisváros többi polgárát játszó színészeket is. Güllen lakosságának kollektív elzüllését a groteszk eszközeivel vegyítve interpretálják a színészek. Krisztik Csaba nagy gesztusokkal előadott nemtörődömséggel, hányavetiséggel mutatja be a város korrupt rendőrkapitányát. Az Egyed Attila által megformált polgármester kezdetleges ellenállását követően vált lassan át a halálos ítélet bírájává, kemény hangon tör pálcát Ill felett. A közösség intrikus nő tagjai irigykedve szemlélik az öreg hölgyet, majd idővel átveszik nagyvilági viselkedését, modorát és öltözködését. Az előadás a kisváros romlott miliőjének korruptságát és elembertelenedését pontosan, hitelesen jeleníti meg.
A produkció ritmusával és tempójával kapcsolatban már akadnak gondok. Az eredetileg három felvonásos darabot két felvonásban vitték színre, melynek következtében néhol túlságosan elnyújtottnak, lassúnak érződik az előadás. Ez a lassúság azonban a második felvonás fináléja felé haladva felgyorsul, míg el nem érünk a tragikus végkifejlettig.
A székesfehérvári Dürrenmatt-előadás nem aktualizál, nem tör radikális újításokra, hagyományos módon dolgozza fel a klasszikus darabot, ennek ellenére örök érvényű mondanivalója, az ötletes színpadi megoldások és a remek színészi alakítások miatt emlékezetes előadás látogatott Pécsre.
Írta Nyári Csaba
Fotók: https://www.pnsz.hu/galeria/736
