...a szokványos, tételesen bemutatott tánci hagyományokat sikerült koherens narratívába foglalni egy táncszínházi előadás keretein belül.
Bevallom, a néptánc-előadások nem minden esetben állnak közel hozzám. Fontosnak tartom ugyan a tradíciók életben tartását és ápolását és igazán le tud nyűgözni egy-egy professzionális produkció. Az ilyen fellépések azonban gyakran esnek abba a hibába, hogy indokolatlanul hosszúra sikerednek, néha akár a másfél órás műsoridőt is elérik. Rendkívül kellemes csalódás ebben az értelemben is a Misina Néptáncegyüttes október 14-ei fellépése a Baranya Vármegyei Értékfesztiválon, ahol a szokványos, tételesen bemutatott tánci hagyományokat sikerült koherens narratívába foglalni egy táncszínházi előadás keretein belül. Alig tűnt fel, hogy a műsor kicsivel több mint egy óráig tartott.
A produkciót a Petőfi 200 emlékévre készítették és az érdekes nevű Értékfesztiválon volt a premierje (zenekari és ismeretterjesztő előadások, Operettpiknik és kézműves termékek környezetében). A főszerepben Donáczi Levente kitűnően táncolta a koreográfiát és a szerep kedvéért még egy Petőfihez illő bajszot is növesztett. A felvonásokban a táncolók a soros témához kapcsolódó népdalokat énekeltek, néha felvételről szólt a darabban is szereplő Zsbán Máté hangja -- aki tökéletes választás volt, lévén végzett énektanár. Ő játszotta el Arany János karakterét is.
A prológusban a táncolók három sírhalmot alakítottak ki – a költő halála helyének kérdésességét is szemléltetve. Az előadás színei Petőfi teljes életét végigkövették a gyerekkortól és gyerekszerelmektől kezdve a különböző fellángolásokon keresztül a Szendrey Júliával kötött házasságig. Kitérnek (a János Vitézből vett idézetekkel) az Arany Jánossal kibontakozó barátságra. Terítéken a forradalom is, látjuk a Nemzeti Dal megszületését és a harcoló, majd a csatából sérülten hazatérő ifjakat. Mivel Petőfi gyermekkorát és felnőttkorát is feldolgozzák, bőven jutott szerep a gyermektáncosoknak és az idősebbeknek ugyancsak.
A Nemzeti Dal kibontakozásakor először Petőfi karaktere kezd el táncolni és tapsolni a néma csendben egy ismerős ütemre. Hozzá csatlakozott a következő ütemnél egy-két társa, majd egyre többen kezdtek rá a ritmusra. Az utolsó ütemnél a tánc ritmusára kiabálás kezdődik: „Rabok tovább nem leszünk”. Frappáns ez a csavar, ez a hozzáállást a Nemzeti Dalhoz, ugyanis a mai, élőbeszédszerű és egyértelműen írástól függő irodalom-felfogás tükrében szemlélve könnyen el tudjuk felejteni, hogy Petőfi költészete (de kiterjeszthetjük ezt akár a romantika lírájára is) mennyire erősen épít a ritmikára, a zeneiségre és hogy leginkább előadásra és szavalásra készült. A Nemzeti Dalból a darab organikusan folyik át csatajelenetbe, kreatív bottáncba.
A Misina Néptáncegyüttesnek sikerült végig fenntartania a közönség figyelmét. Az ehhez hasonló, drámai elemekkel vegyített előadások képesek lehetnek befogható keretbe helyezni megőrzendő hagyományainkat.
Írta Horváth Péter
Fotók Hámori Gábor
