...egy kérdést tennék fel. Melyik drog passzol hozzád?
Az idei PécsLIT Fesztiválon három külföldi irodalmat érintő programon vehettünk részt, közülük kettő Kai Hensellel függött össze. Ő is itt volt, kerekasztal-beszélgetésen kérdezték, amin sokan megjelentek, s a „csemege” ezután következett: Frank Ildikó eljátszotta Hensel magyarul Fátyol címen futó monodrámáját.
Már a beszélgetés sem okozott csalódást, megtudtunk érdekes dolgokat az íróról – azt is, hogy a drogokkal van személyes tapasztalata (ami felvezette a soron következő előadást). Bár a magyar fordítás akadozott, Hensel kárpótolt minket vicces megnyilvánulásaival, például amikor realizálta, hogy a németül elhangzott kérdést magyarul is el kellene mondani, de ő közbevágott minden alkalommal.
Látszik, hogy a színház iránt mekkora érdeklődés van, hiszen sokkal nagyobb létszámmal tértünk vissza a beszélgetés után a helyszínre, mint ahányan voltunk. Számos széket be kellett hozni, a színpad előtt a földön és a széksorok között is megtelt a tér.
A székekhez szegezett minket a következő hatvan perc. A közönséget a színésznő játéka magával ragadta. Mind a színpadon, mind a nézőközönségben cikáztak az érzelmek. A feszült, átütő erejű előadás minden szavát mikrofon nélkül is jól lehetett hallani – még akkor is, amikor a színész szerepe szerint kifutott a teremből. Ötször visszatapsolták, méltán.
Amikor október 30-án (ismét erre a) színpadra került a Fátyol, kevesebben jöttek el – talán mert akit érdekelt, már a fesztiválon megnézte. Ugyanolyan dinamikus, meghökkentő, érzelemdús produkciót láthattunk, és bár a nézők nem töltötték meg az egész termet, a színésznőt az előadás végén így is háromszor visszatapsolták.
A mű német címe Welches Droge passt zu mir? – azaz: Melyik drog illik hozzám? A szerzővel történt beszélgetésből kiderült, hogy az eredeti tartalom előnytelenül hangzott címként más nyelveken, helyette magyarul a fátyol került címbeli pozícióba. A színpadon kevés tárgyat találunk. A látvány különlegességét az adja, hogy a díszletelemeket fátyolszerű anyaggal borították le. A cím így elevenedik meg, lélektani jelentését pedig a színésznő játékában nyerte el; felkapta az anyagot és játszott vele, repítette, beburkolta magát – mintha egy lepel volna. Úgy használta könnyed boldogítószerként, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne.
Miközben száll az anyag, a levegőben információt kapunk a szerek pozitív hatásairól, viszont látjuk és később azt is megtudjuk, hogy korántsem – és nem sokáig olyan boldogítóak, mint amilyennek a vele élő karakter, Hanna, a háziasszony előtte elszavalta hatásukat.
A fátyol, mint a drog, körbe ölel. Általa kiszakadunk a szürke hétköznapokból, használatával funkcionálni tudunk – így leszünk szerető feleség és gondoskodó édesanya. Csak amikor elmúlik a bódulat, érezzük, nincs minden rendben. Hogy visszatérjünk a csodálatos világba, mindig több és több kell...
Utoljára egy kérdést tennék fel. Melyik drog passzol hozzád?
Írta Sabján Laura
Fotók PécsLIT Fesztivál facebook oldal
