Csontvárynál az értelmezés kereteit a vászonra vitt festménynél a helyszín és a napszaknak megfelelő megvilágítás jelölik ki.
A Csontváry-képek megtekintése régóta a bakancslistámon szerepelt. Most visszatekintve nem is értem, miért várakoztattam meg magamat ezzel a vizuális attrakcióval.
Október utolsó vasárnapján, egy nyár végét idéző meleg szellő kíséretében kocsiba pattantunk a férjemmel, és útnak indultunk Kaposvárról Pécsre. Nem is késlekedhettünk tovább, hisz a Szépművészeti Múzeum és a pécsi Janus Pannonius Galéria közös kiállítása már csak egy hétig volt megtekinthető a pécsi Csontváry Múzeumban.
A festő születésének kerek évfordulójára felvonultatott tárlat negyvenöt festménye vezeti be Csontváry Kosztka Tivadar munkásságába a látogatókat. Elsőre nem tűnik túl soknak a közel félszáz alkotás. Ám megpillantva az impozáns műveket és tapasztalva egyik-másik méretének monumentalitását, gazdag színvilágát, aprólékos kidolgozottságát, Csontváry egyedi festői attitűdjét – minden klisé nélkül mondhatom – azonnal rabul ejti a nézőt. Meghatározó élményt kínál korosztálytól függetlenül.
A kiállítás ugyan nem nyújt a teljes életműbe betekintést, de a festőművész munkásságának méltó válogatása – nagyobb hiányérzet nélkül.
A múzeumba érkező figyelmét az első kompozíciók egyike – az Almát hámozó öregasszony – rögtön megragadja a szokatlan, szemlélő fele lejtő nézőpontjával.
Tovább sétálva pedig garantált, hogy a többi alkotás is fenntartja az érdeklődést. Hol a mérete lenyűgöző, hol a fényviszonyok megjelenítése, másutt az alkotás mozgalmassága ragadja meg a figyelmet. Minden festmény nagyon eleven, a vibráló színek, a részletek akkurátus megkomponálása elkápráztatja a szemlélőt. A teljesség igénye nélkül említeném a saját kedvenceim: A Nagy Tarpatak a Tátrában, a Jupiter templom romjai Athénban, Kocsizás újholdnál Athénban, Önarckép, Templomtéri kilátás a Holt-tengerre Jeruzsálemben, és végül, de nem utolsósorban a Magányos cédrus című festmény.
A felsorolt alkotások mindegyikénél a fényviszonyok meghatározzák a kép hangulatát. Csontvárynál az értelmezés kereteit a vászonra vitt festménynél a helyszín és a napszaknak megfelelő megvilágítás jelölik ki.
A tátrai tájkép egészében is lenyűgöző látvány.
A kép részleteire helyezve a figyelmet azonban magunk is részesei lehetünk a festménynek. A fényárba úszó képrészlet virágokkal és egy kis úttal a bal előterében kijelöli a nézői perspektívát, azt az érzést kelti, mintha magunk is ott állnánk a hatalmas hegység lábánál és csodálnánk a Tátrát.
Ugyan nem közelíti meg A Nagy Tarpatak a Tátrában festmény méreteit az athéni út inspirálta két fentebb említett mű, viszont számomra nagyon kifejező mindkét alkotás. Az éjszakai fényviszonyok ábrázolásának problematikája jelenik meg ezen Csontváry festményeken.
A helyszín megvilágítása a hold természetes, hideg és lámpa mesterséges, meleg fényében lenyűgöző összképet eredményez a Kocsizás újholdnál Athénban festményen.
A Jupiter templom romjai Athénban című képről pedig maga a művész így fogalmaz: „…ez az első festmény, a melyen már vásznat nem lát a szemlélő.”
Nem véletlenül a Magányos cédrus a festő legismertebb műve, Német Lajos monográfiájában a következőket írja: „…Fő mű, amely csak ritkán, a legihletettebb pillanatokban születik.” -olvashatjuk a festmény mellett a múzeumban. Csontváry művészi igényének tükreként emeli a kiállítás színvonalát. A kép a megfoghatatlanságával megszólítja a nézőjét, mindenki számára mást szimbolizálva. A festmény valami ősi, egyetemes jelképe, erről vall a cédrus magányában a személőjének.
A Templomtéri kilátás a Holt-tengerre Jeruzsálemben pedig egy képbe sűríti jeleníti meg a város minden jelképét a festő magas alkotói igényességéről tanúskodva.
A fény ábrázolásának kérdése, mely számtalan Csontváry alkotáson visszaköszön, meghatározza az egész tárlat látványvilágát. Útravaló gyanánt a befogadó minden bizonnyal a vizuális élmény keltette hatás alatt elégedetten távozhat, tovább elmélkedve a művekről.
Írta Bedegi Kitti
A fotókat a szerző készítette
