Bezártak a színházak, mozik. Éppen nem zajlik Debrecenben a Deszka Fesztivál. Erősen kétséges, megnyitják-e az idei POSzT-ot. Távol vagyunk a kulturális eseményektől, egyúttal elérhető közelségbe kerültünk hozzájuk, kicsit másképpen. A valaha voltakhoz s az éppen lezajlottakhoz, archív felvételeken vagy közönség nélkül felvett live streamben és élénk emlékképeinkben. Amit egy hónapja láttunk, az már az új időszámítás előtt történt.
A Pécs-decentrum Kulturális Egyesület februárban elkezdte Pécsi Beszélgetéseit a retró hangulatú Pepita otthonos terében a valaha szebb napokat látott Balokány liget szélén. Most mégsem arról kérdezzük Önöket, kiket látnának ott szívesen legközelebb velünk. Ehelyett – ehelyütt visszaidézzük az elmúlt esztendő kiállításait, színházi előadásait, rendezvényeit, könyvélményeit, összeillesztve őket jelenünk olvasmányaival, közérzeti beszámolóival. A tér-időtávolságot azzal hidaljuk át, hogy közvetítünk, közzéteszünk – megfogalmazzuk például, hogyan hat ránk a színház a képernyőn, milyen filmeket nézünk meg végre vagy újra, és hogy a sorozatok miként töltik be a nagyregény helyét. Nemcsak mostantól.
Avagy elővettük mára a nagyregényt is? És még mi mindent?
Régi-új, közelmúltbeli; másfél méteres távolságból, azaz közelségben zajló életünk, élményeink, művészeti tapasztalatunk reflexiója szeretne lenni ez a blog. Elkülönültünk és összeszorultunk ebben a még sosem volt jelenidőben. Áttétellel, másféle közvetlenségben fogadjuk be a kultúrát is. A nappalinkból (vagy, ha van, dolgozószobánkból felváltva) tanítunk s nézzük karanténbeli lakótársainkkal az aznap estére választott színházi előadást. Várjuk az Önök írásait is erről a távolságról. Hogy élünk, mit nézünk és látunk meg innen?
Hála a művészeknek, a tanároknak és az internetnek, hogy mindezt lehetővé teszik. Meg akiknek este nyolckor tapsolunk,
blogunk névadásért pedig köszönet Vilmos Eszternek, az arculatért Rasztik Edit Emesének.
V. Gilbert Edit, Pécs, 2020. 04. 10.
