Nézve a világvégéről szóló és a katasztrófafilmeket még rosszabbul éreztem magam, mint amikor minden nap olvastam a híreket, ezért inkább egy 1999-ben bemutatott romantikus vígjátékot választottam, melynek címe Csapás a múltból.
Március közepe óta feje tetejére állt a világunk – nekünk ez a karantén-időszak az egyetemek és a kollégiumok bezárásával kezdődött el, amikor is haza kellett költöznünk. Azóta még jobban vigyázunk magunkra, családtagjainkra, ismerőseinkre és legfőképpen az idősekre. Folyamatosan kapunk tippeket, hogy mivel töltsük a „kényszerpihenőt”, például keressünk új recepteket, főzzünk és süssünk többet, nézzünk filmeket és sorozatokat, társasozzunk és töltsünk el minőségi időt a családtagjainkkal, kezdjünk el írni, olvassunk könyveket, amikre eddig nem volt időnk, találjunk egy új hobbit, foglalkozzunk többet magunkkal.
Több mint egy hónap telt el, mostanra már többségünk megunta az otthonlétet, a kreatívkodást, ezért kimerészkedik a szabadba (nem csak rövidebb egészségügyi sétára), de a folyamatos összezártság, az egyhangú hétköznapok, az eseménytelenség miatt sajnos gyakran előfordulhat a depresszió és a társas magány érzése.
Nézve a világvégéről szóló és a katasztrófafilmeket még rosszabbul éreztem magam, mint amikor minden nap olvastam a híreket, ezért inkább egy 1999-ben bemutatott romantikus vígjátékot választottam, melynek címe Csapás a múltból. Rövid esszémben a filmbéli karanténhelyzetre fektetem a hangsúlyt, helyenként összehasonlítva azt a jelenlegi itthoni állapotokkal.
A történet 1961-ben kezdődik. Az apa, Calvin Webber zseniális és kissé őrült tudós, aki az atomháborútól való félelmében minden igényt kielégítő és kényelmes föld alatti bunkert épít a családjának titokban. Egyik nap lakásukban partit tartanak, amikor éppen bejelentik a televízióban a kubai rakétaválság kirobbanását, így a férfi azonnal a búvóhelyre menekíti állapotos feleségét, ám amikor bezáródik a bunker ajtaja, egy meghibásodott harci repülőgép pont Webberék házába csapódik, ezért a szomszédok és a barátaik halottnak hiszik a házaspárt. Calvin a becsapódás miatt azt gondolja, valóban atombomba robbant: 35 évre lezárja a bunker ajtaját. A család ezt követően a bunkerben éli mindennapjait, itt születik meg fiuk is, akit a helyzetre való tekintettel Adamnak neveznek el. Adamet mindenre megtanítják, több nyelven beszélő, sportos, udvarias és művelt fiatalember válik belőle. Mikor az időzár 35 évvel később kioldódik, az apa felmegy a felszínre megnézni, milyen is lett a világ a feltételezett atomháborút követően. A környékük azóta elgettósodott és teljesen megváltozott az élet városukban, amit Calvin háború utáni zűrzavarnak gondol s úgy véli: nem érdemes ott fent élni, inkább maradjanak lent. Ám elfogyóban van az élelmiszerük, s a bunkerben nevelt Adam szeretne kijutni, hogy tapasztalatot szerezzen, ami meg is történik: ő megy fel bevásárolni szüleinek, ám mivel rendkívül naiv és jóhiszemű, majdnem sikerül átvernie a baseball-kártyákat árusító bolt tulajdonosának, amikor Adam értékes kártyákat akar eladni, hogy pénzhez jusson. Az átverést az ott dolgozó fiatal lány, Eve akadályozza meg, amiért kirúgják, ezek után Eve segít Adamnek bevásárolni és közben egymásba szeretnek. A film végén Calvin és felesége felköltöznek a felszínre fiuk segítségével, Adam pedig eljegyzi Eve-et.
Írja: Rácz Barbara
