Agyam kétfelé oszlik. Ez egy paranoiás hasadás.
A Malabaila név eredete egy autóvillamossági szaküzletből származik, ami előtt Levi napi kétszer haladt el, és ahogyan egy interjúból is kiderül, „ellopta” a nevet, mert nagyon megtetszett neki. Ennek talán legfőbb oka az volt, hogy Mala Zimetbaumra emlékeztette, arra a fiatal lengyel zsidó lányra, akiről már megemlékezett az Akik odavesztek és akik megmenekültek című kötetében is,1 ahonnan kiderül, hogy hősként tekintettek Malára.
Az, hogy miért kellett Levinek, aki már sikeres írónak számított álnéven megjelentetnie a novelláit, a kiadói szándékban rejlik. Roberto Cerati, az Einaudi kiadó kereskedelmi igazgatója 1966-os levelében arra kéri Levit: gondolja meg az álnév használatát. Bonyolítja a kérdést a szerző által írt fülszöveg, ami a távolítási szándékú álnevet más megvilágításba helyezi.2 Az álnév és a fülszöveg kettőssége elválasztja és egyben össze is kapcsolja Levi „komoly” témáit és a fantasztikus történeteit – ebből a szempontból viszont kérdéses, hogy miért választott álnevet, ha a fantasztikus szövegek szellemisége összekapcsolódik a memoárokéval. Ráadásul Levi az interjúkban úgy nyilatkozott, hogy ez az ő ötlete volt, és mindvégig kiállt a kiadója mellett.
A kép forrása: https://www.wikiwand.com/it/
Úgy gondolom, a Storie naturali kötet egyik legjelentősebb története, a latin címet viselő Quaestio de Centauris szolgál magyarázatul, miért is döntött az álnév használat mellett a szerző. Azzal a kettősséggel magyarázható, amit Levi érzett magában. Megteremt egy képzeletbeli figurát, azonban (miként kiderült a Székács Verának adott interjúból is) mindig benne van ebben az alakban maga a szerző is. „Egy irodalmi figura bonyolult mozaik, melynek darabjait az író saját tapasztalataiból, a saját – ahogyan ma szokás mondani – ’életanyagából’ szedegeti össze. Valóságos darabokból áll össze (…)”3
A novella főszereplője egy kétszázhatvan éves fiatal kentaur (Trachi), akivel írói pályafutása alatt sokszor azonosította magát Levi; szinte saját szimbólumaként lehet tekinteni a vissza-visszatérő kentaur-alakra. Többször is utal rá, hogy kentaurnak érzékeli magát, aki két részre van osztva. „Kétéltű vagyok, egy kentaur (írtam is egy történetet a kentaurokról). Úgy tűnik, hogy tudományos-fantasztikus kétértelműsége tükrözi jelenlegi sorsomat. Két részből állok. Az egyik a gyári életem, technikus vagyok, vegyész. Másik részem viszont teljesen különválik az elsőtől, ez az, amelyben írok, válaszolok az interjúkra, dolgozom a múltbéli és a jelenlegi tapasztalataimon. Agyam kétfelé oszlik. Ez egy paranoiás hasadás (amilyen szerintem lehetett Gaddáé, Sinisgallié, Solmié lehetett).”4 Ebben a dualitásban jelenik meg Levi és Malabaila. Paradox lényként érzékeli magát, aki az író és nem író, elbeszélő és vegyész, deportált és utca embere, zsidó és olasz, Auschwitz tanúja és írója.
Nem tartott sokáig Malabaila fortunája, hiszen 1979-ben, tizenhárom évvel az első kiadást követően már saját neve alatt adták ki fantasztikus novelláit. Ennyi idő elteltével sem változott azonban a novellákat érintő első kérdés: Miért használt álnevet? Miért született meg Damiano Malabaila? Marco Viglinoval való beszélgetését 2009-ben publikálták csak, de 1978-ban Malabaila születéséről még mindig saját ötletként nyilatkozott: „Botrányos lett volna: én az Ember ez? írója nem tudtam előállni fantasztikus történetekkel abban az időben. Ezt követően javasoltam az álnevet a kiadónak, aki lelkesen fogadta, talán arra gondolva, hogy nagy irodalmi fogás lesz, ám mivel ez elmaradt, visszavettem a nevem.”5
Úgy gondolom, álnevének titka abban rejlik, hogy kiadói szándék húzódott meg pszeudonimitása mögött, amely rövid életű volt és azt a sikert, amit vártak, nem is hozta meg. Jobb út lett volna Levit mint írót, narrátort erősíteni az olvasók körében, mintsem egy új azonosságot adni neki, már csak etikai és erkölcsi szempontok alapján is.
Írta: Szabó Barbara
1 - Carlo Zanda: Quando Primo Levi diventò il signor Malabaila. Neri Pozza Editore, 2019. 150-170.
3 - Székács Vera (szerk.): Primo Levi Angyali pillangó, válogatott novellák. Budapest: Noran Kiadó. 2009. 391.
4 - In.: Marco Belpoliti: Primo Levi di fronte e di profilo, Ugo Guanda Editore, Milano, 2010. (szabadfordítás tőlem)
5 - Carlo Zanda: Quando Primo Levi diventò il signor Malabaila. Neri Pozza Editore, 2019. 216-217. (szabadfordítás tőlem)
