...a maguk műfajában kifejezetten erős, pályájuk elején tartó zenészeknek lehettünk a fültanúi.
Az Apolló moziban egy április végi péntek estén sikerült összehoznia két zenekarnak egy visszafogott szeánszot. A szereplők ugyan radikálisan különböző stílusból érkeznek: a vendégelőadóként jegyzett Fegyverneki Levente a trip hop műfajában alkot, míg Boebeck – születési nevén Andl-Beck Boróka – inkább a Cigarettes After Sex enyhén pörgősebb változatát viszi színpadra. Nem is a műfaji kötelékek fűzik össze az alkotókat, hanem inkább a tény, hogy mindketten előadói karrierjüknek viszonylag az elején tartanak: Levente 2017 óta tevékenykedik, azóta megjelent egy-két kislemeze és single-je; a nagylemezen jelen pillanatban dolgozik, ehhez kiadót keres. Boe-nak ez volt a lemezbemutató koncertje, a lemezt édesapja, Beck Zoli és nagybátyja, Beck Zaza által üzemeltetett zajzajzaj stúdióban vette fel. Látszott is, hogy még nem nagyot ment zenészekről van itt szó: az Apolló mozi nagytermét nagyjából kétharmadig-háromnegyedig sikerült feltölteni hallgatókkal. További kapcsolódási pont még a kifejezetten erős személyesség, a szövegek ugyanis az alkotók legmélyebb lelki rétegeibe engednek bepillantani.
kép forrása: https://www.facebook.com/Fegyverneky.Levente.Music
Leventét először két évvel ezelőtt egy balatoni tehetségkutatón hallottam. Maga a rendezvény elsősorban rockzenei volt, ahol főleg pop-, punk- és rockzenekarok léptek fel. Fegyverneki Leventére egy közepesen hosszú ebédszünet után került sor és engem teljesen váratlanul ért: vérprofi előadóművész állt a színpadon egyedül egy midi kontrollerrel, félmoduláris analóg szintetizátorral és egy mikrofonnal. A műsor, amit hozott, versenybe kelhetett volna akár a nemzetközi színtéren alkotó művészekkel. Levente a trip-hop műfajában alkot. A Massive Attack nevű brit zenekar bizonyos elektronikusabb hangszerelésű albumai (elsősorban a 1000th Window) felől rendkívül erős hatást lehet érezni stílusára. Az Apolló moziban ki is lehetett hallani egyik legfőbb erősségét (a moziban felállított sztereórendszeren ugyanis minden apró keverési nüansz kijön) – igazán tisztán szóló koncert élményében lehetett részünk, hasonlatosan a pár évvel ezelőtti, ugyanitt megrendezett Zagar műsorához. A legkülönfélébb panelési trükkök ugyanúgy kijöttek, mint a búgó basszusok vagy a torz háttéreffektek, Levente hangja pedig attól függetlenül, hogy erősen élt effektekkel (visszhangokkal, torzításokkal, modulációkkal) teljes mértékben érthető maradt. Ez utóbbi azért is szerencsés, mivel a szövegek ugyan angol nyelven szólalnak meg és sűrű képi világgal rendelkeznek, mély érzelmi világba engednek bepillantani.
Zavaró volt némileg, hogy a visszhang kissé kevésnek tűnt a kísérőhangszereken, ami azonban betudható annak, hogy az Apolló mozi terme rendkívül steril, így mindenféle visszaverődést elnyel, amire előre Levente sem lehetett felkészülve. A koncert egyetlen igazi kivetnivalójának rendkívüli rövidségét éreztem: harminc perc után adta át a terepet a fő attrakciónak.
kép forrása: https://www.facebook.com/boebeckmusic
Boebeck zenei pályája ugyan már egy ideje kibontakozó félben – édesapjával több szereplése is volt már –, saját zenekarát viszont csak nemrégiben indította teljes bedobással. A koncertben egy négytagú zenekar segítette, azonban az első és utolsó dalokat egyedül adta elő zongorával kísérve magát. Egy visszafogott, érzékeny lány belső világa bontakozhatott ki egyszerű, ámde erős képi világú szövegeken és gyönyörű, tiszta zongorameneteken keresztül a hallgatók előtt a színpadon. Az általam leghatásosabbnak tartott magyar dalszövegíró lánya angolul énekelt, amitől a csupán magyarul értő hallgatóság kissé elidegenítve érezhette magát. Később csatlakoztak hozzá a zenekar további tagjai: egy gitáros, egy basszusgitáros és egy dobos. A dalok rendkívül átgondoltak szerkezetileg és stilisztikailag is, Boe pedig kiválóan bánt a hangjával. Hangszíne ugyan nagyon markáns és nem feltétlenül fog mindenkinek tetszeni, de hangterjedelme kifejezetten széles, amit ügyesen és pontosan kezel; az alacsony regiszterekben visszafogott, a magasabbakban szívbemarkoló intenzitással képes énekelni. Társai is rendkívül tisztán és profin játszottak, technikai bakikat nem lehetett kihallani. Egyetlen fenntartásom velük kapcsolatban a hangosításra vonatkozik, ami nem feltétlenül sikerült a legjobban: bizonyos halkabb hangvételű dalok nagyon jól szóltak, viszont később a gitár egyre inkább háttérbe szorult; a hangosabb daloknál szinte nem is hallottam ki a játékot. Ez két dolognak is betudható: Boe erőteljes hangjának, illetve hogy a gitáron a visszafogottabb és erősebb daloknál is valószínűleg ugyanaz volt a visszhang, s ez pszichoakusztikai szempontból is háttérbe szorította a hangszert, amit valószínűleg a zongora és Boe hangja is kellően maszkolt. Mindezektől függetlenül a maguk műfajában kifejezetten erős, pályájuk elején tartó zenészeknek lehettünk a fültanúi.
A két előadó ugyan tényleg nagyon élesen különböző stílusokból érkezik, azonban mindkettőt kifejezetten tudom ajánlani a műfajok kedvelőinek: trip-hop esetében Fegyverneki Leventét, a halk, érzelmes alter-pop esetében Boebecket.
Írta: Horváth K. Péter
