…Benedict Cumberbatch és Jonny Lee Miller főszereplésével. 2011-ben készült felvételeket tettek közzé – azért a többes szám, mert két szereposztásban is megtekinthető volt a darab, megvalósítva azt a fantasztikus ötletet, hogy csak a két főszereplő cserél szerepet.
A vírushelyzetre való tekintettel 55 nappal ezelőtt kulcsra zárták a színházak ajtajait. 55 napja már, hogy a színművészek nem az esti tapsviharban fürdőznek meg, hanem saját lakásuk melegében. Nincsenek a színpadon cinkos összepillantások és nincsenek zörgő cukrospapírok sem. Az ország élvonalába tartozó társulatok hamar felmérték a rendelkezésükre álló lehetőségeket s az online térben folytatták munkájukat. És milyen jól tették! Ennek köszönhetően ugyanis rengeteg archív felvételt tettek elérhetővé, valamint élő előadásokat közvetítettek számos közösségi médiafelületen.
Nem csak az ország színházai, hanem a világ számos társulata igyekszik így kapcsolatot teremteni a nézőkkel. E próbálkozások közül a londoni National Theatre egyik előadását emelem ki; a színházi élményt, amit kaptam tőlük laptopom 12x30-as képernyőjén keresztül. „National Theatre at Home” elnevezésű kezdeményezésük keretein belül támogathatjuk a színház művészeit, amennyiben jegyet váltunk az online előadásokra.
Az általam látott produkcióban Mary Shelley Frankenstein című regényét dolgozták fel Benedict Cumberbatch és Jonny Lee Miller főszereplésével. 2011-ben készült felvételeket tettek közzé – azért a többes szám, mert két szereposztásban is megtekinthető volt a darab, megvalósítva azt a fantasztikus ötletet, hogy csak a két főszereplő cserél szerepet.
A színészi játék mindkét szereposztásban hihetetlen. A szörny karaktere a megszületésétől a Frankensteinnel való alkuig hatalmas átalakuláson megy keresztül, amit jól tükröz a színészek mozgása, eleinte artikulálatlan beszédszerű mormogása, majd később a már emberi világban tapasztalatokat szerzett teremtmény reakciói a párbeszédek folyamán. A darab első tíz perce csak a szörny életre keléséről szól, gyakorlatilag egyetlen szó sem hangzik el, mégis beszippant. A színészek állatias mozgása metronómi pontossággal követi a hang- és fényeffekteket. A fényjátékot nem a szokásos módon csak reflektorokkal valósítják meg, hanem több ezer égőt lógattak le a mennyezetről, amiknek felvillanása különösen hatásos eszköz a drámai helyzetek fokozására.
A színészek valóban kihasználják a hatalmas összterületű színpadot. Eleinte tartottam tőle, hogy nem tudnak majd érvényesülni az óriási térben, de a díszletek változatossága és a váltások megvalósítása teljesen lenyűgözött. Legalább hét különböző színpadképet rendeztek be, monumentális díszletelemekkel. A színház modern technikai lehetőségeinek köszönhetően ezek az elemek pillanatok alatt a színpadon teremtek, nem kellett megszakítani azzal a darabot, hogy megvárjuk, míg felépül az új helyszín.
Mivel egy évekkel ezelőtti felvételről van szó, fontos, hogy a kameraállásokról is említést tegyek. Több kameraállásból is készülnek a felvételek, azonban az a benyomásom, hogy ezek az állások nem egy fix, helyhez kötött kamerát jelentenek, ugyanis az élőkép elég gyakran követi a szereplők mozgását. A felvételt készítők igen precíz szakmai tudással rendelkeznek, a kamerakép végig éles, sokszor használnak közeli képeket, a vágások pedig szinte már filmszerűek.
A modern Prométheuszként is emlegetett frankensteini teremtmény eredendő bűnöktől mentesen kel életre, az emberi világhoz szocializálódva mégis velejéig romlott emberszerű teremtménnyé válik. Ezt az emberiségbe vetett hitünket megkérdőjelező folyamatot mutatja be a darab kiváló színészi játékkal, remek jelmezekkel és díszlettel, valamint örökérvényű ontológiai kérdésekkel.
Írta: Sütő Ramóna
